Ti is úgy érzitek, hogy bármikor le tudnátok rakni a cigit? Ha igen, akkor miért nem tettétek meg?

Mindig úgy éreztem, aztán tényleg egyik napról a másikra leraktam 2 év dohányzás után, mert rájöttem, hogy nem akarok undorító tüdőrákos ráncos büdös vénasszony lenni.

:]

Hasonló.

Ha hazajövök vagy nyáron egy/több napos kirándulás, túra, mittomén, akkor nem gyújtok rá. Szóval ja, le tudnám tenni én is, végülis volt már, hogy 2 hétig egyáltalán nem kértem belőle.

De nem tudom... Most olyan a helyzet, hogy ja, rágyújtok.

(Amúgy jé, hol van olyan hely, ahol szálanként lehet venni? Úgy én is tuti kevesebbet füstölnék. Igazából az utóbbi időkben költségek miatt (is) átszoktam a zacskós dohányra, így kisebb adagokat sodrok kézzel, na és viszonylag lassan készül el egy-egy szál kézművescigi - még ha már jól megy, akkor is - valahogy jobban megbecsülöm, kevesebbet dohányzok.)

Én is jártam már ezt az utat. Nekem azaz ember hiteles, aki mondjuk 2 évég nem szív egy szálat sem és utána mondja, hogy lebírtam rakni.

Egyébként meg úgy gondolom, hogy ezzel saját magunkat vágjuk át és el is hisszük és megnyugtatjuk magunkat, hogy persze én bármikor.Ebben szerintem nagyon tehetségesek vagyunk, de ez egy nagy játszma és mindaddig, amíg 2 nap, 2 hónap , 2 év múlva rágyújt az ember addig ebbe a papírba csomagolt dohányt törmelék a nyertes. Érdekes, hogy miért ragaszkodunk ehhez a pár szál cigihez ennyire, mit pótol vajon, mert ez is egy fajta függőség.

Én jelenleg 3 éve nem gyújtottam rá, én azt tudom hogy bármikor rá tudnék gyújtani....... SAJNOS