Milyen érzés rászokni a cigire, és folyton kívánni? Mitől függ, hogy valaki rászokik-e?

Jó pár éve már, hogy "kockadohányos" vagyok, hétvégente buliban szoktam néha elszívni pár szálat (értsd: nem minden hétvége, csak néha), meg alkalmanként előfordul hétköznap este is 1-1 szál, de ez ritkán (havonta, kéthavonta egy este talán)

Volt hogy haverokkal voltunk nyaralni, több cigis is volt a társaságban, akkor egy hétig cigiztem mint a "rendes" cigisek (már nem emlékszem, napi hány szál)

Viszont abszolút nem érzem, hogy hiányozna, meg kívánnám..

Hétközben alig jut eszembe, az a nagyon ritka is inkább az, hogy szép idő van, kiülök a kertbe, és "miért ne" alapon elszívok egy szálat (ahogy ilyenkor megiszok mellé egy sört is néha, mert jól esik.. és inni is ritkán szoktam)

Reggel hátam közepére se kívántam, napközben 1-2-szer elfogadtam ha kínáltak, de annyira nem nagyon esett jól.

Télen simán visszatart a bagótól az, hogy kint túl hideg van, és nincs kedvem kimenni. :)

Most ne menjünk bele, hogy tulajdonképpen függő vagyok-e, mert oldalakat lehetne elvitázni azzal, hogy ez a havi pár szál annak számít-e, de nem ez a lényeg.

Miért vonz engem kevésbé, mint másokat? (Vannak akik 1-2 alkalom után rászoknak)

Mitől függ, hogy valaki rászokik-e? És az, hogy milyen mértékben?

Milyen érzés az "el kell szívnom egy cigit" vágy? :D

Olyan mint az éhség? Mit lehet olyankor érezni? Mihez hasonlít?