Milyen okból kifolyólag kell ilyet mondania egy pszichiáternek a patiensének?

Még évekkel ezelőtt jártam egy pszichiáterhez abba a városba, ahova középiskolába is jártam, állami kezelésre.

2 teljes éven át jártam hozzá, és kb 1,5 éven át “zsarolt” azzal, hogy én még miért nem pasizok? Ez gimnázium utolsó két évét foglalta magába ez az időszak, amikor is -még így utólag visszagondolva is- rohadt sokat kellett tanulnom és nagyon nem volt időm egyéb tevékenységekre iskolán kívül. A doktornő minden egyes alkalommal, amikor elmentem hozzá, azzal nyomakodott, hogy: “Maga túlságosan az iskolai dolgokkal foglalkozik mostanában. Ez nem annyira fontos a maga korában (lol) Mi lenne ha egy pasival elmenne valahova?” . Ezt megjegyzem minden egyes alkalommal elmondta csak mashogy és én már a falra másztam tőle és az idegesítő stílusától! Könyörgöm hogy lehet egy orvosnak ennyi esze, hogy az amúgy is labilis lelkiállapotú patiensének ilyeneket mondjon? Mintha ő nem tudná, hogy az nem úgy megy, hogy most egy random vadidegen emberrel elmegyek az akárhova és akkor lefekszünk, összeházasodunk, lesz 6 gyerekünk és életünk végéig nagy-nagy boldogságban fogunk élni... És mikor többször is (!) mondtam neki, hogy nekem most a tanulmányaim fontosabbak, akkor azt mondta, hogy “Dehát azt ki nem sz.rja le?” Komolyan, mintha a falnak beszéltem volna, de ő azért mondta nekem tovább ezt a pasizás témát mintha valami félkegyelművel beszélt volna. Akkoriban még nem érdekeltek a fiúk, természetesen nem zárkóztam el, de semmi időm és kedvem nem lett volna egy vadidegen szőrös suhanccal találkozgatni, csak mert egy fehérköpenyes gyógyszereket preferáló muki majd megmondja nekem a tutit. Olyanokat is mondott a későbbiekben, hogy “Ezt a pasizást már évekkel korábban el kellett volna kezdeni!!”. Könyörgöm ilyet hogy lehet mondani egy orvosnak? Én érzem magam tőle kényelmetlenül, mintha valami baj lett volna velem, pedig egyáltalán nem is így volt. Hát könyörgöm hány olyan ember van, akinek még 35-40 éves korában sincs senkije? Vagy aki egész életében nem találja meg a számára megfelelőt? És én azért nem akartam egy random palival összejönni, csak hogy elmondhassam, hogy “ezen is túl vagyunk”, mikor nincs is köztünk semmi érzelem? Ami viszont a legjobban felidegelt, az ez a kérdése volt: “Maga féltékeny, hogy másnak van párkapcsolata, Önnek meg nincs?” ... Azt hittem ott dobol el az eszem, hogy lehet ilyeneket mondani? Úgy tudtam, van is nekik erre valamiféle eskü, amit le kell tenniük a tanulmányaik végén, hogy nem árthatnak senkinek, csak és kizárólag mindent a legjobb tudásuk szerint, segítő szándékkal tehetnek! Biztosíthatom, hogy ártott sajnos mindennel!

Már nagyon megutáltam az orvosokat (miatta is)- főleg a pszichiátereket, hogy így ki vannak nekik szolgáltatva a betegek és ők felsőbbrendűeknek érzik magukat azzal a sok ésszel, ami nekik van!! Pluszba még az is jön hozzá, hogy kísérletezgetnek a betegekkel ,mert nem tudják milyen gyógyszer is lenne nekik jó. Elegem van az idétlen orvosokból!!! És sajnos nem csak ez az egy volt ilyen.

Azóta mellesleg már természetesen voltam fiúval és rájöttem, hogy semmit nem vesztettem, hogy a gimnazosta éveimet végig kemény tanulással töltöttem (még ha ilyen furcsaságokkal is voltam körbevéve, mint ez a pszichiáter) és nem azzal, hogy vadidegen fiúk után futkosok..

kérdés: ezt hol tanulják a pszichiáterek, hogy ez segít? Milyen okból kifolyólag mondhatnak egyáltalán ilyeneket a patiensnek?

Köszi 23/L