Ha egy ápoltalan embert, netán hajléktalant bevisznek a sürgősségire, attól még emberként bánnak ott vele annak ellenére, hogy nem tiszta se ő maga, se a ruházata?

Mégis mit kellene megkerdeznunk, mire van szüksége?

Nyilván arra figyelünk hogy a dolgunkat jól elvegezzuk de ennyi. Nem pszichológusok vagyunk. Sem szeretet szolgalat.

Éppen elég csúnya dolgot lát az ember az eüben. Ha minden emberi sorsot a szivunkre veszünk és ennyire belemelyedunk egy beteg lelki állapotába nem tudnánk dolgozni.

Tudom hogy vannak emberek akiknek borzasztó nehéz sors jutott akaratán kívül is. Amikor néha egy két beteg ezt kérdés nélkül rám zuditja napokig kattogok rajta és rossz érzés tölt el. Képzeld el ha minden egyes beteggel ez lenne..

Szóval nem. Ellatjuk oket, biztatjuk őket, próbáljuk nyugtatni őket, de ennél többet nem ápoljuk a lelkét mert nekünk is sok évet le kell húzni mentálisan egészségesen és ez úgy nem menne.

Inni természetesen adunk nekik. A fizikai szükségletet természetesen ki kell elégíteni. Van amikor enni viszont nem kaphatnak, bizonyos vizsgálatok előtt. Természetesen ilyenkor szar szemerladak vagyunk hogy eheztetjuk.

De nem, az nem feladata a novernek hogy ragadja a szemüveget a betegre, simogassa a fejét és esti mesét mondjon.

Tudom hogy a társadalom azt gondolja ezt kellene csinalniuk a novereknek de ha ezt csinálnánk, ki nézné a beteg paramétereit, ki adná be a gyógyszert, ki kötné be az infúziót, ki venne vért, ki segedkezne az orvosnak beavatkozás vagy vizsgálatnál, ki adminisztralna stb.

Minden sürgősségi más, a legtöbb helyen ömlesztve vannak a betegek, de nem nagyon beszélgetnek, mindenki el van foglalva a saját bajaval.

Attól hogy több ember lenne továbbra sem az lenne a dolgunk hogy feladjuk rá a szemüveget, simogassuk, beszélgessünk vele..

Próbáld ki, önkénteskedj kórházban is csináld ezt amit te elkepzeltel hogy egy apolonak csinálnia kellene. Nagyon gyorsan kiégnél és lelkileg rotyon lennél.

Kérdező! Ez számodra meg sok jó szándékú ember számára úgy tűnik, hogy az ápolók és orvosok feladatai közé ilyenek is tartoznak.

A megfelelő vizsgálatok elvégzése, a megfelelő kezelések és gyógyszerelések elvégzése, valamint a fizikai szükségletek biztosítása (fürdés, tiszta ruha, enni- és innivaló), ami a kórház feladata. Persze jó lenne, ha mindezt emberségesen tenné a személyzet!

Én nem dolgoztam sürgősségin, de amiket a párom mesélt, aki dolgozott ott:

-Rengeteg a beteg. Mint korábban írtam, amikor épp újraélesztenek, telefonál a mentő, hogy hozzák az epilepsziás rohamos beteget, kint várnak száz türelmetlen beteg, akiből valaki ott kezd el vért okádani... A cseverészés az utolsó a fontossági sorrendben!

-Náluk speciel volt pszichológus. De ha jól tudom, nem ott oldotta meg a rossz emberi sorsokat, hanem a betegek betegségük feldolgozására és a félelem oldása vagy ilyesmi volt a feladata.

-Ezt nem a páromtól tudom, hanem "köztudott", hogy ha megcsinálsz valaki helyett olyan feladatokat, amiket el tud végezni, akkor legközelebb is követelni fogja. Például ha ráadod a szemüvegét, akkor tuti, hogy legközelebb kajabálni hogy, hogy hahóóó szemüveg. Ha pedig nem vagy ott egyből, mert más dolgod volt, akkor még ő lesz felháborodva.

-A részeg hajléktalanok jó része borzasztó. Verekedni akar, bunkó, ordibál, előveszi a fütyijét az ápolónőknek, stb.

A beteg ágya mellé ülni soha nem volt még időm sajnos. Amit vizionálsz kedves kérdező, az igencsak idilli állapot. Ahhoz kb 3x, 4x ennyien kellene hogy legyünk.

Ami biztos, hogy a legtöbben megtesszük a tőlünk telhetőt. Viszont a beteg mellett ücsörögni a kezét fogva, az pszichológus vagy a családtagok dolga.

A szemüveget, vizet stb midig elérhető közelségbe tesszük.

Nálunk a betegek komfortjáért kb annyit tehetünk az adott kezelésen felül, hogy fájdalmat csillapítunk - ez az egyik legfontosabb dolog.