Miért beszélnek lekezelően, csúnyán az orvosok a beteggel?

Elolvastam a másik kérdést, ill. amit ide írtál (kivéve az itteni kommenteket).

Én fül-orr gégésznél jártam így! A pasas elküldött a francba pedig rettentően be volt gyulladva a fülem, az arcüregem is és a homlokom is fájt néha meg már nem emlékszem de nyilván nem viccből vártunk rá 5-6 órát egész délelőtt.

Egyszer pedig 2-3 órát utaztunk Bp-re, nem írom már hova és miért. A háziorvos javasolta, de úgy volt, hogy csak felmegyünk és megbeszéljük a helyzetet stb. Szó nem volt róla, hogy ott kell nekem maradnom, sőt mondták is, hogy nekem biztos nem kell elég ha csak néha felmegyek majd.

Na aztán ott beszéltünk az orvossal. Mondta, hogy mire lehet számítani, de ő itt le is zárja a témát, nem mond semmit, feküdjek be. Ugye én rögtön fáraszt kaptam, hogy dehát semmi csomag nincs nálam, se ruha, semmi! Ráadásul nem intéztem el semmit, hogy én ott maradjak stb.

Erre kiküldött a rendelő elé, hogy akkor végeztünk, döntsem el maradok-e vagy sem. Nem volt nehéz dönteni, NEM! Hogy maradtam volna, még fogkefe se volt nálam, mondom ruha is csak ami rajtam volt, se pénz semmi...

A végén az orvos már rám sem nézett, illetve feltűnően elkapta a fejét és motyogott valamit, amikor mondtam, hogy nem tudok maradni. Háziorvosnak is mondtam, hogy később sem megyek inkább mert én ezek után nem akarok azzal az orvossal maradni! Ráadásul volt egy ilyen mondata, hogy "van itt beteg bőven..." arra mondta, hogy őt nem érdekli mit csinálok, neki mindegy h én ott vagyok-e vagy sem.

Ez több éve volt, de azóta is rettentő feldúlt vagyok, ha eszembe jut!!!! Szerencse, hogy a probléma megoldódott így nem is kell hozzá mennem többet.

Bocs, hogy hosszú lett de emlékszem ennél a második esetnél még sírtam is a kocsiban, amikor kijöttünk annyira zaklatott voltam. Eleve ki voltam, halálra voltam rémülve egész nap, hogy jaj mi lesz, mi lehet a bajom stb aztán így bánt velem az orvos. Szerencse, hogy ez a rémület jött elő, mert ellenkező esetben valószínűleg annyira felidegesített volna, hogy neki megyek. Bár szerintem megérdemelte volna. Mit meg nem engednek maguknak egyesek...

Kései sirató írt egy érdekes dolgot a válaszában, nem tudom hányan figyeltetek fel rá, de nekem is működött már ez és nem konkrétan orvosnál, sem nem a smink miatt, hanem ha valaki fölényes, helyre kell tenni udvariasan, határozottan-mégpedig úgy, hogy rávilágítasz, ilyen stílusban tegye meg ne beszéljen veled- ha van erre bátorságod, -márpedig szedd össze és legyen-, akkor az esetek túlnyomó többségében megszeppennnek ezek a nagymellényű emberek- és mindegy mitől ilyenek, hogy:

iskolázottság, vagy kiégés, vagy fáradt...stb- a lényeg, hogy rá kell pirítani határozottan, hogy mégis micsoda hangnem ez kérem?! :)

Én elegánsan ingben, zakóban megyek az orvoshoz. (Na persze én a tesco-ba is így megyek...)

Alapból magabiztos vagyok és ha valami nem tetszik kimondom.

Ráadásul már elég sok dologgal tisztában vagyok (néha olvasgatok a témában). Így, ha mond valamit az orvos nem is kell, hogy magyarázza mert pontosan értem.

Ennek ellenére mégis lekezelően bánik velem, az ottlétem 90%a alatt! Zavar, mert ilyenkor én is hasonlóan ellenséges vagyok (nem tudok neki megalázkodni, sem kedves lenni vele ilyenkor) és néha komolyan össze kell szorítanom a fogam, hogy ne kerekedjen egy nagyobb veszekedés a dologból. De az én orvosom még viszonylag rendes, talán csak ilyen a stílusa. Kezdem megszokni, muszáj is vagyok, így általában azzal nyugtatom magam, hogy azt a néhány percet kibírom, elintézzük amit kell aztán egy ideig nem találkozunk.

De vizsgálatoknál ha megyek mindenféle orvosokhoz nekem is segíteni szokott, ez a fajta "professzionális" megjelenés. Illetve annyira ideges vagyok, hogy mindent pontosan tudni akarok. :) Így határozott hangon, választékosan fogalmazva kérdéseket teszek fel, illetve beszélgetek. Ez valamivel jobb, mintha csak csendben riadtan lennél ott.

De ettől függetlenül én is beleszaladok néha ilyen öntelt orvosokba. Most már nem hagyom magam, de mondom, régen amikor visszafogottabb voltam gyakorlatilag átnéztek rajtam. És ha az orvos hajlamos volt az effajta viselkedésre akkor aztán nem fogta vissza magát.

Más kérdés, hogy az lenne a normális, ha nyugodtan mehetnénk az orvosokhoz és nem kellene külön, ilyen módon készülni a velük való beszélgetésre is.

Amúgy más az, ha valaki túlterhelt és azért feszült, ideges mintha teljesen nyugodtan ül egész nap a rendelőben és mégis egy öntelt, egoista p_cs.

Szerintem pedig ez nem ritka eset. Legalábbis a Jánosban nem! Tudnék mesélni, volt "szerencsém" többször is megfordulni ott. A legrosszabb az volt, mikor felkerestem életemben először (ez már önmagában is egy nehéz feladat) a nőgyógyászt egy fertőzéssel. Mire a reakciója az volt: ezzel én most mit csináljak?

Tizenakárhányévesen még nem volt elég nagy a szám és csak megszeppentem. De legszívesebben nyomdafestéket nem tűrő módon reagáltam volna. Mi az, hogy mit csináljon? Ő az orvos, biztos azért kerestem fel, hogy

megsarkalltassam a cipőm. Milyen orvos az ilyen? Egyszerűen felháborító. "Mit csinálj?! Gyógyíts meg b+!"

És még tudnék mesélni, ottani élményekről :S