Üdv! Lenne egy kérdésem, bár nem tudom hány hozzám hasonló van itt, akitől tanácsot kaphatok, egyelőre itt kezdem el. Ha lehet?
Szóval édesapám szívbeteg volt, végülis 1992 óta magas vérnyomása volt, de akkor még nem durván......2008-tól kezdett nála eldurvulni a dolog, hogy folyamatosan összeesett. Aztán szívkatétert csináltak nála. Utána olyan volt mint régen. Aztán megint rosszabbul lett, 2014 novemberében csináltak nála újabb szívkatéterezést. De akkor az orvosa, aki végezte ezt az egészet mondta neki, hogy műtétre szorul, mert a szívbillentyűk nem zárnak rendesen. Ki is írta egy időpontra, következő nyárra. Mondta neki menjen vissza hozzá júniusban kontroll vizsgálatra.....apa elment, s olyan boldogan jött haza, hogy nem talált nála az orvos semmit, azt mondta minden rendben, nem kell műtét sem, sem ércsere, amiről korábban szó volt. Ez volt június közepén. És apa meghalt szeptemberben. Szívelégtelenségben. A kérdésem, hogy aki hasonló helyzetben volt, perelhető az orvos? Mert laikus szemmel nézve is, ő úgy küldte haza, hogy egészséges.....minden rendben.....de nem volt az....csak épült le augusztustól kezdve.....de le se szarták (már bocsánat) beperelhetem az orvosát, van értelme???
Fél éve halt meg, és a szemem láttára, direkt nem mondom hány éves vagyok.....és annyira megviselt, hogy 25 percen keresztül nekem kellett újraéleszteni. Hogy lehet csak mást hibáztatok? Bennem van a gyűlölet, a gyász még? De akkor is, azzal küldte haza az a szemét orvos, hogy semmi baja, se műtétre, se semmire nem szorul, szedje csak a gyógyszereket. És meghal. Én perelni akarom. Anya nem. Valami tanács esetleg? Aztán majd megyek feljebb.
válasza:Őszinte részvétem!
Vakószínűleg már nem volt operálható édesapád, de ezt az orvos nem akarta neki megmondani. Lehet, ha te érdeklődsz, neked elmondta volna. Én biztosan nem perelnék.
válasza:Lehet perelni, de legtöbb esetben úgysem a szegény ember győz. Nemrég a családunkban egy kismama halt meg. Mindannyian mulasztást gyanítottunk, rendőrségi nyomozás is folyt, de természetesen nem derült ki semmi. Viszont a családot eléggé megviselte a huzavona, ezért a közvetlen hozzátartozói úgy döntöttek megpróbálják elengedni.
Persze megértelek, az én férjem pár éve agyvérzést kapott, és a kiérkező ügyeletes orvos csak rálegyintett, hogy most vírusos járvány van. Végül csak a véletlennek és a szerencsének köszönhető, hogy kiderült a baj és megműtötték az utolsó pillanatban. Azóta is kiráz a hideg, hogy mi lett volna ha nincsenek ezek a véletlenek.
Ha meghalt volna, az életemet feltettem volna és az összes pénzemet, hogy meghúzkodjam az ügyeletes orvost és mindenkit aki félvállról vette. Én azóta is haragszom, pedig nem lett tragédia, szóval én megértem a haragodat.
válasza:Objektív tényező: az orvostudomány nem mindentudó, mindenható és az orvosok sem. Tulajdonképpen keveset ért az élet folyamataiból, így egy csomó olyan dolog történhet egy élő rendszerben, amiről nem tud, nem veszi észre. Ha a kontrollon elvégez mindent, ami elvárható, és mégsem talál hibát, akkor nem felelősségre vonható, szakmailag megtett mindent, ami elvárható.
Szubjektív tényező (főleg az előző válasszal kapcsolatban): régen egy faluban volt egy gyógyító ember, akihez hetente jöttek valami panasszal. Ma, a fejlett, szép új világban annyi a betegség, hogy egy orvos futószalagon dolgozik, naponta X beteget kell kezelnie, egyszerűen nem lehet elvárni, hogy mindegyikre úgy odafigyeljen, ráhangolódjon, együttérezzen, ott legyen teljesen a betegnek, mert a váróban sokan ülnek, és mindenkinek nagyon fontos a saját baja, és elvárja, hogy az orvosnak is pont olyan fontos legyen, elvégre az egészségéről, adott esetben az életéről van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!