Valaki megint meghalt, mert a Honvédkórház sürgősségi osztályán nem látták el rendesen. Lesz ennek felelőse?

Inkább járnék egy ideig rendszeresen bíróságra, mint hogy hosszú távon ne láthassam el a valóban sürgős eseteket az olyanok helyett, akiknek ráérős a bajuk, csak feljelentgethetnékjük van (ahelyett, hogy örülnének, hogy nem nagy a baj, azért küldik őket - ha nem is haza, legalább - a sor végére).

Nem kéne egész életetekben bíróságra járkálni, rövid időn belül feltűnne mindenkinek, hogy azért van orvoshiány, mert mind hivatalos ügyet intéz a munkaidejében, ugyanis feljelentették őt, tehát változtatni kell. De amíg a hálapénzrendszert is megtűritek, addig nem lehet rátok számítani...

Utolsó:

Ne gondold már, hogy orvosként megtehetem azt, hogy vizsgálat és minden nélkül elküldöm a beteget. Hát ha utána az autó elcsapja, még azt is rám kenik! Olyan persze van, akinek nem csinálunk még egy labort se, annyira indokolatlan, de attól még egy rohadt statust akkor is kell neki írni.

Az mivel jobb, ha azért nem tudod a munkád végezni, mert állandóan a bíróságra járkálsz?

Ha megnézed a facebookot, azon is rendszeresen kiakad mindenki, hogy 8-10 órát várt a sürgősségin az ilyen-olyan bajával, aztán hazaküldték. Hát gondoljunk már bele, hogy mennyire lehetett sürgős az az eset, amit nem láttak el pár órán belül, csak 10 óra alatt, és még csak be sem fektették sehová a beteget, hanem hazaküldték? Akit 10 óráig váratnak aztán hazaküldenek, annak BE SEM KELLETT VOLNA MENNI a sürgősségire.

De ezen elgondolkodik valaki? Nem. Csak nyomják az idiótaságot, hogy "jahjmer10órátkellettvárniésmégfelsemvettékúristen".

"Azt azért csendesen megjegyezném, kolléga, hogy rezidensi állások akkreditált kórházakban vannak, nem Mucsaröcsögén, a kongresszusokon történő személyes részvétel nem elengedhetetlen a szakvizsgához, amúgy pedig mindketten tudjuk, hogyan történik ezek finanszírozása.😀"

Nem kell feltétlen Mucsaröcsögére gondolni, ha egy kisebb városban dolgozol, akkor is nagyobb helyre kell menni bizonyos gyakorlatokra. Ismerősöm Kiskunhalason dolgozik, minimum fél évet Szegeden kell töltenie gyakorlat miatt, mert a halasi nincs akkreditálva. Igaz, csak 60 km, de napi ingázással pont elég.

Tény, hogy a konferencia nem szükséges a szakvizsgához, de bizonyos tanfolyamok igen. És nem mindig tud az ember ráakaszkodni egy gyógyszercégre, hogy fizesse ki neki. Unokatesómnak majdnem az ország másik végébe kellett elmennie egy 3 napos kötelező továbbképzésre, ami önmagában volt vagy 80 ezer forint. És akkor még nem aludt sehol. És ha a konferenciák nem is, a kreditpontokat érő események a legtöbbször fizetősek.

"De amíg a hálapénzrendszert is megtűritek, addig nem lehet rátok számítani..."

Elhiheted, hogy a hálapénzrendszert nem én tartom fenn rezidensként.

"Az mivel jobb, ha azért nem tudod a munkád végezni, mert állandóan a bíróságra járkálsz?"

Mert közben tudom, hogy így legalább valamit teszek azért, hogy hosszú távon hamarabb ellátást kapjanak azok, akiknek valóban sürgős segítségre van szükségük, ezért tisztább lesz a lelkiismeretem, mint ha semmit sem tennék érte.

"rendszeresen kiakad mindenki, hogy 8-10 órát várt a sürgősségin az ilyen-olyan bajával, aztán hazaküldték. Hát gondoljunk már bele, hogy mennyire lehetett sürgős az az eset, amit nem láttak el pár órán belül, csak 10 óra alatt, és még csak be sem fektették sehová a beteget, hanem hazaküldték? Akit 10 óráig váratnak aztán hazaküldenek, annak BE SEM KELLETT VOLNA MENNI a sürgősségire."

Így van. Ezzel szerintem annyit lehet kezdeni, hogy amikor először ránéz egy orvos és megállapítja, hogy nem ő lesz a következő ellátandó beteg, mert ráérős az esete, akkor ezt meg is kell mondani neki. Ha megnyugszik, hogy nincs nagy baja, máris kisebb az esély, hogy a bírósághoz vagy a facéhoz forduljon. De ha semmit se mondanak neki, csak ültetik, ő meg még annyit se tudhat szerencsétlen, hogy nagy baja van-e vagy sem, az nagyon idegesítő 8-10 órán keresztül, nyilván, lássuk be, főleg, ha közben fájdalmai vannak, meg egyre éhesebb-szomjasabb, stb.

"Elhiheted, hogy a hálapénzrendszert nem én tartom fenn rezidensként."

Csak remélni merem. De szerintem nincs ráírva egy rezidens homlokára se, hogy ő csak rezidens, úgyhogy bármikor akarhatnak neked is adni némi hálapénzt a betegek, főleg, ha előfordul, hogy kettesben maradtok.

Abban igazad lehet, hogy a kommunikáció sokat számít. A baj, az mikor a normális kommunikációra és felvilágosításra sincs ideje az embernek.

De tényleg félelmetes, hogy milyen hülyeségekkel mennek el az emberek az ügyeletre meg az SBO-ra, vagy hívják ki a mentőket...

És ugye mit csináljon az ember, ha bejön valaki a hülyeségével?

1. Igazából ha már lemegy és kikérdezi, a vizsgálat sem áll sokkal többől, szóval akár meg is csinálhatja. De ha nem jelzi a páciensnek, hogy ez egyébként marhára nem volt indokolt, akkor legközelebb is oda fog jönni.

2. A másik lehetőség, ha megmondja neki, hogy ez az ellátás totálisan indokolatlan és majd következő nap tessék megkeresni a háziorvosát vagy a szakrendelést. De akkor meg garantált, hogy a sztori 1 óra múlva már kint lesz a facebookon azzal a címszóval, hogy "milyen bunkók az egészségügyi dolgozók".

"De szerintem nincs ráírva egy rezidens homlokára se, hogy ő csak rezidens, úgyhogy bármikor akarhatnak neked is adni némi hálapénzt a betegek, főleg, ha előfordul, hogy kettesben maradtok."

Persze. Sőt, mivel jellemzően - visszajelzések alapján - normálisan bánok a betegekkel, elő is szokott fordulni. Erre annyi a megoldás, hogy "köszönöm szépen, de nem szeretném elfogadni, csak a munkámat végeztem". Ennyi. Az kellemetlenebb, mikor ajándékcsomaggal jönnek, mert mondjuk egy tábla csokit nekem kellemetlenebb visszautasítani, mint elfogadni.