Az orvos rendelőjében szembesülsz a hírrel, hogy már csak nagyjából egy hónapod van hátra. Elmondod valakinek, hogy meg fogsz halni? Mit teszel a hátralévő napjaidban?

Megkeresem a régi dealer haveromat és felvásárolnám az összes drogot amit lehet kapni.

Miután elbúcsúznék szeretetteimtől, szanaszét csúszva tölteném a napjaimat, vagy elutaznám a megtakarításaimat.

...

Mellesleg ez van a filmekben. A rideg valóságot átélte egy rokonom nemrég. Otthon, morfiumtapasz nélkül :( kb 1 hónappal a diagnözis után halt meg fájdalmak között, családjával.

Nos ilyenkor kérdezi meg az ember saját magától, hogy jó utat járt-e eddig be, átértékeli érdemes volt-e még többet dolgozni, hajtani az értelmetlen földi hívságokat, vagy miért nem volt többet a szeretteivel és ÉLT amíg csak lehetett, amíg tehette volna.

Szerencsére nem vagyunk ebben a helyzetben, MOST megvan a lehetőségünk arra, hogy amikor majd el kell mennünk akkor egy boldog életre nézzünk vissza és azt mondhassuk ha újrakezdhetném akkor is így tenném, ezért érdemes volt.

Elmondanám a családomnak.

Elutaznék egy helyre, ahova gyerekkorom óta visszajárok, és az ottani barátaim között tölteném el a még hátralévő időt.