Nem tudom mit tegyek az anorexiámmal?

#10, ha mondjuk én anorexiás lennék biztos támogatnának, segítenének!

fordítsuk meg..ahol a gyereket támogatják, ott a legritkább esetben fordul elő az anorexia. emögött a "halálra éheztetem inkább magamat, semmint így éljek" nagyon rossz/torz családdinamika áll. ezért is szokták ilyenkor magát a családterápiát javasolni, na de ugye a család gyakran be sem látja, hogy szarul működnek, egyszerűbb a gyerekkel üvöltözni..

10-es, igen, jó fele gondolkodsz, de ennek a felgöngyölése a szakember feladata :) nem tudható,milyen a viszonyuk alapvetően. Egyébként az sem teljesen helytálló,hogy a mostani hozzáállásuk semmit sem segít, valójában annyit segítettek, hogy a kérdező felismerte, hogy valami nem oké.

Kedves Kérdező,

A BMI alapján sovány vagy,ami nem sokat mond így magában, de iránymutatásnak megfelel. Az étkezési zavarral akkor is foglalkozni kéne, ha BMI alapján normál lennél. De bizony, a testképzavar fenn áll, ennyiből megmondom,hogy te bizony sovány vagy :)

hú,pontosan emlékszem erre a fazisra, a 'már nem akarok tovább fogyni,de nem tudok leállni" állapotra. Összefügg a kontrollal, ezt tudnám fejtegeti még, de felesleges. Ez átmeneti állapot, vagy egy rosszabbodást,vagy egy javulást előz meg (nálam így volt) annyit tudok javasolni,hogy most nagyon próbáld meg elhinni,hogy vissza tudod fordítani a dolgot, ne ess kétségbe.

És de, le tudsz állni. Egy stagnálás legyen most a célod, vagyis,hogy ne fogyj többet, mert komoly egészségügy kockázatnak teszed ki magad. (Oké, nekem ez pl semmit nem segített,pont leszartam úgyhogy megértem,ha te is leszarod. De kérlek, hidd el,hogy le tudsz állni a fogyassal, ha akarsz. Utána csak akarni kell,az nehezebb, de hidd el,vagyis ismerd be,hogy a lehetőséged, a tudásod megvan rá,hogy leállj.)

8as voltam

12, a 2. és 10. vagyok :). Igen valamilyen szempontból nézve valmilyen szinten segítettek, de szerintem egy kicsit megértőbb szülő nem így kezelné és nem így közölné a dolgot! :)

Ezért is gondoltam erre, de zárjuk is le, ez tényleg valami szakember dolga nem a miénk.

Hozzátéve énis mondhatni kicsit be kattantam már a májusi karantén körül. Több időm volt untam magam, és nyilván több időt töltöttem internettel, meg úgymond azzal hogy felfedezzek ilyen-olyan dolgokat. Egyértelműen nem volt jó, mert azóta eléggé átmentem hipochonderbe! Hozzáteszem 15 vagyok, úgyhogy szerintem ha van valami baj, és a konkrét megoldást keresed olyanhoz kell fordulni, aki benne van a szakmában (jelen helyzetben mondjuk pszichológus, vagy akár ilyen család terapeutás ember) nem az interneten, mert valószínű a google nem a várt választ fogja adni nekünk (jó van kivétel biztosan). Én így gondolom! :)

15. Megértem a fenntartásokat az étkezési naplóval, de tényleg nagyon hasznos tud lenni. Főleg, ha le van mellé írva pár gondolat, milyen érzések és gondolatok kotodtek az adott étkezés mellé. Hidd el, hogy abban az állapotban, amikor már fél túró Rudi bűntudatot okoz, akkor nem az étkezési naplo fogja a gondolatait az étel fele terelni,hanem MÁR minden gondolatát az étkezés és a testkep teszi ki.

57 kilótól 47re lemenni nem szép teljesítmény, hanem egyszerű teljesítmény, bocsánat ha nem tetszem most a durvasággal, de nem hiszem,hogy a pozitív megerősítést jo lenne jelen esetben a fogyáshoz kapcsolni, hiszen már most sovány a kérdező. A szép teljesítmény az lesz,amikor azt tudja mondani a kérdező, többet nem akarok fogyni,úgyhogy megtartom a súlyom, és jól érzem magam így.

A más élmények gyűjtése és hangsúly-áthelyezés nagyon jó ötlet. Csak nem tudom,egyedül mennyire megy jelen esetben.

45-re*, félrenyomtam. Egyébként egy 50 kiló pont egészséges és szép, es vékony lenne,szerintem célnak elsőre próbáld meg. :)

Es amit még megjegyeznék, hogy 2-3 kiló is sokat számít az alsó határnál, mondhatni rengeteget. Nekem pl amikor már másfél éve nem volt menzesz, hiába híztam vissza addigra 10 kilót,egyszerűen kellett az a plusz 2-3 még az orvos által mondott "alsó határig" hogy visszaálljon...