Betegséggel küzdő emberek ti hogy fogadtátok el hogy nem lehettek soha normálisak?

Nagyon nehezen, sőt nem is tudom elfogadni!

Depis is vagyok, és szorongok!

Arra kell gondolni, hogy szinte mindig lehetne rosszabb...

Születhettél volna komolyabb, ritkább betegséggel is, a világ rosszabb helyére is mint Európa.

(Valószínűleg)

Például engem zavar néha, hogy férfiként csak 165 cm magas vagyok, de ha arra gondolok, hogy vannak 120 centi alatti emberek is, hálát adok az égnek, hogy én nem olyan vagyok. Úgy még sokkal nehezebb lehet élni...

Illetve generalizált szorongásom van, szociális fóbiám és agora fóbiám is... Ezek miatt sokszor jártam pszicho és csoport terápián is és tudom, hogy egy skizofrénnek például sokkal rosszabb és velük még előítéletesség is az emberek.

Szóval én arra gondolok ilyenkor, ha azt érzem amit feltehetőleg Te is, hogy mennyi ember van akiknek sokkal nagyobb szenvedései vannak, pusztán azért mert szerencsétlenebbek... Ettől egyrészt rosszul érzem magam, másrészt viszont könnyebben el tudom fogadni, hogy nem vagyok tökéletes. (Közel sem)

Ez a módszer akkor lehet szívás, és használtan ha tényleg semmivel sem lehetne rosszabb az életed és olyan betegséged van ami egy rohadt nagy szemétség az élettől.

Például elefántiázis vagy “fa ember” kór, vagy ilyesmi...

Én krónikus izületi fájdalomban szenvedek!oszteoartritisz

Kezelik van hobbim is!

Kitartás!