Idős, beteg hozzátartozóitok viselkedése megváltozott a haláluk közeledtével vagy előtt? Ha igen, hogyan?
Édesapám kereken 80 éves. Tudom hogy ez már egy meglett, szép kor és sajnos azt is tudom hogy bámelyik pillanatban elveszithetjük. Nekem ezt nagyon nehéz elfogadnom és megélnem, viszont próbálom magamat felkészíteni rá. Nagyon jó volt a kapcsolatunk mindig is, így nagyon félek az elválástól.
Sok bajjal kűzd, volt egy prosztata- majd egy vastagbélràkja, kettő között egy stroke. De mindből felépült és egész jól volt mostanàig.
De valami megváltozott. Már karácsony környékén mintha csökkent volna az étvàgya és az életkedve is. Januàrban 2-3 napig nagyon rosszul volt és vérvételre küldték. Kiderült hogy baromi magas az cukra és inzulin kezelést írtak ki neki.
Korábban is szedett már a cukorra gyógyszert de ez most durván magas volt. (Cukor és hemoglobin is)
Azóta pedig teljes apátiában van és szinte sajàt magát építi le.
Mondjuk korábban se volt egy nagy mozgékony már, se azért 2-3naponta kimozdult, sétált egyet, csinált ezt azt.
Most nagyon megkavarta ez a cukor dolog, ráadásul be is sárgult, sötét lett a vizekete és megy a hasa. Mindez az inzulin szedés óta. Egyébként mondtàk hogy pl a vizelet azért vàltozott meg, de akkor is ijesztő. Ráadásul éjszakára fellépett nála egy kisebb inkontinencia is. Felébred hogy mennie kell, de nem ér ki a wc-re.
Emellett egész nap szinte meg se mozdul, be van zárkózva, össze van esve, motivàlatlan, kedvetlen. Ismerős orvos irja neki a nyugtatot meg altatót es eleg sokat be is vesz, fél napokat csak alszik. Semmi sem érdekli. A kicsi unokája sem. Tudom hogy kisebb gondja is nagyobb, csak hogy még ez sem motivalja. Ijesztő és elkeserit.
Szerintetek fel kell készülnöm a legrosszabbra?
válasza:Ilyen betegségekkel fel kell készülnöd a legrosszabbra, de nem feltétlen jelenti azt. Fekvőbeteg nagyanyám ugyanilyen állapotban volt, kedvetlen, depressziós, majd mikor elkezdett hallucinálni, bevitték a szüleim kórházba. Ott kiderült, hogy csak ki volt száradva, mivel előzőleg emelték a vízhajtó adagját. Azóta olyan, mintha újjászületett volna, sosem érezte jobban magát, persze járni már nem tud, de érted..
Nyilván neki nincsenek ilyen súlyos betegségei. Én elbúcsúznék tőle, csak a biztonság kedvéért.
válasza:Sok jóval nem biztathatlak.
Én apám tavaly augusztusban (2020) halt meg, 82 esztendősen.
Nála 2017 januárban kezdődött, amikor bevitte a mentő szívritmuszavarral.
Kapott gyógyszereket, eléggé legyengülve adták haza, járókerettel stb, de hamar összekapta magát. Tavasszal már jött ment, aztán egyedül még utazott is, rendbejött. 2018 szeptemberben elesve találtam (ennek voltak előzményei, zavartság, demencia stb). A vére besűrűsödött, az agya nem kapott elég oxigént, a zavartságot ez okozta. Ebből is kikezelték, lassan helyrejött. 2019 januárban, két évvel az első rosszullét miatt, megint elesett, hallucinált, félrebeszélt. Azt hittem stroke, de "csak" epilepsziás roham volt. Ebből is felépült. Aztán fél évre rá, 19 nyarán elesett, ekkor kicsi volt a zavartság, de eltört a válla. Mindezt úgy, hogy előtte egy agyi keringésjavító infúzió kúrára hordtam.
2020 tavaszán megint zavart lett, elesett, kórház, megint az epilepszia. Hazaadták, jobban lett, majd elkezdett menni a hasa, legyengült, kórház. Aztán már szobanövényként adták haza. És nagyon zavartan. Végül, folyamatos leépülés kíséretében több etapban haza-kórház-haza-kórház. Végül alig tudván magáról halt meg kórházban augusztus 20-án.
Sajnos a demencia, az agyi keringés, enyhe diabetes, cardiomyopathia (remélem jól írom) ezek együttállása a figyelmes és tényleg korrekt kezelések ellenére is max csak elnyújtották a végét. Őt is pelenkázni kellett sajnos az utolsó hónapokban, ha itthon volt, nővér járt ki tisztába tenni, ha kórházban volt, infúziózták. Senkinek nem kívánom azt az utolsó kb fél évet. Ő is megszenvedte, mi is megszenvedtük. Sajnos aminek eleje van, annak vége is van és ez alól az emberélet sem kivétel.
:(
válasza:Sziasztok! Gondoltam közben megírom, hogy nálunk bizony nagyon rosszat jelentett a megváltozott viselkedés.
Ráadásul, amiket írtam, hogy besargult plusz vizelet, széklet bajok...a lehető legrosszabbat jelentették. Áttét lett a máján valamelyik korábbi daganatából. Teljesen kivagyok, nem tudok aludni, enni, erre nem számitottam. Ő nyugodt, nem kér már kezelést semmit. Úgyhogy vele vagyunk, amíg lehet. Még ugyan rendben van, de nem tudjuk mennyi és mi vár ránk. Az biztos hogy már nem sok, sőt nagyon kevés. Sok erő kell, remélem lesz elég.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!