A férjem stroke-t kapott, de képtelen vagyok ápolni. Milyen lehetőségeim vannak?

Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék, kérlek segítsetek!

Az 52 éves férjem október végén ébredéses stroke-t kapott itthon, tehát álmában érte. Hajnal 4-kor, mikor észrevettem, hogy baj van azonnal mentőt hívtam. Bevitték a megyei kórházba és kivizsgálták. Már mikor bekerült nagyon érdektelenül beszéltek velem az orvosok telefonon (már akit el tudtam érni), olyanokat mondtak, hogy készüljek fel a legrosszabbra, az állapota kritikus. A teljes bal oldala lebénult, nem nagyon tudott válaszolni a kérdésekre, egy 6 cm-es rész teljesen elhalt az agyában. Azt mondták súlyos érelmeszesedés van az agyában és sok alapbetegsége. Azóta átvitték egy másik kórházba rehabilitálni.

5 éve válófélben vagyok a férjemtől, de nem volt hajlandó aláírni a válási papírokat. Minden nap ivott, nagyon sokat és agresszíven viselkedett velünk. Ha olyanja volt gond nélkül megvert engem és a gyermekünket is. Az évek előrehaladtával egyre rosszabb lett a helyzet. A lányom szerencsére el tudott költözni, felvették Szegedre egyetemre és nagyon messze költözött tőlünk sajnos. Mivel mi nem tudtuk segíteni, így diákhitelt kellett felvennie, az egyetem mellett dolgozik és kollégiumban lalik.

Én 3 műszakban dolgozom, 195 ezer forintért havonta. A szüleink már nem élnek, így ők nem tudnak segíteni. Én egyke gyerek vagyok, a férjem testvére már sok évvel ezelőtt elfordult tőle.

Január elején engedik ki a férjem a rehabilitációs kórházból. Azt mondták, hogy itthon nekem kell ápolnom. Teljesen lesokkolt ez a hír, azóta sem térek magamhoz, pedig már 1 hónapja próbálom megemészteni. Teljes ellátásra szorul, teljesen béna a bal oldala, magatehetetlen. Pelenkázzák, ülni sem tud egyedül. Az orvosa azt mondta nem rehabilitálható, nem tudnak többet segíteni. Nem hajlandóak másik rehabilitációs kórházba küldeni sem, mert itt sem történt semmilyen javulás és állítólag az első 3 hónapban a legintenzívebb a gyógyulás, így nem látják értelmét. Viszont én nem érzem úgy, hogy tudnám ápolni. Dolgoznom kell, hogy ne haljak éhen, a házon hitel van, fizetnem kell a számlákat. Senki nem tud anyagilag segíteni. A férjem is ezt használta ki, tudta, hogy nincs hova mennem. Így is dugdostam a pénzt, hogy ne igya el legalább azt, amiből a számlákat kifizetem.

Hetek óta sírógörcseim és pánikrohamaim vannak, teljesen kétsége vagyok esve. Én ezt az embert elhagyni szerettem volna és új életet kezdeni, nem a mindenség végéig hozzákötni magam. Bele fogok rokkanni ha ápolnom kell, se anyagilag se lelkileg nem fogom ezt bíri. Tudom, hogy rettenetes ember vagyok, de én ezt nem bírom végig csinálni. Milyen lehetőségeim vannak? Jogilag köteles vagyok ellátni, akkor is, ha a bank elveszi a házat? Mégis most mit kéne csinálnom? Soha életemben nem gondoztam senkit, fogalmam sincs, hogy kell egy embert életben tartani.

Kérem ne ítélkezetek felettem, soha senkinek nem kívánok egy ilyen helyzetet. Nagyon nem szeretném ha hazahoznák, jogilag mit tehetnék ennek az érdekében?