Miért van az, hogy aki gyerekként súlyos beteg, szeretne élni még szenvedés árán is, míg aki relatíve jó egészségnek örvend, saját magát károsítja illetve akár saját életét feláldozza?

Mert az ember nem értékeli ezt, amije van, vagy csak már későn. Mármint, a relatíve jó egészségnek örvendő emberek.

Nyilván akinek van valamilyen betegsége, akár súlyos betegsége, de akár csak valami "enyhe" betegsége, az már megtapasztalta, hogy milyen, és ő bármit megtenne azért, hogy egészséges legyen. De az egészséges ember nem tapasztalta még meg, hogy milyen az, mikor valamilyen betegsége van, milyen együtt élni egy betegséggel, így ezen nem is aggódik, nem is gondol bele, hanem csak éli vígan életét, aztán max. akkor látja be, hogy milyen rossz dolgokat csinált a saját szervezetével, testével, mikor a káros szokásainak már egészségügyi következményei lesznek.