Ki, hogy küzdötte le a kamaszkori depressziót?

Ezt a folyamatot szerintem nem lehet sürgetni. Mindenki megvívja a maga "harcát", a felnőtté válás elég sz.r tud lenni:D Bár az is igaz, hogy én soha nem éreztem magam rosszul attól, hogy még nem volt kapcsolatom (17 évesen volt az első barátom, de engem előtte sem idegesített az, hogy nincs). Nekem sokkal nagyobb szenvedés volt elfogadnom magam, és rájönni, hogy mit is akarok én az élettől. Nekem sokat segített, hogy csináltam "Álomkönyvet":) Benne vannak a céljaim, amiket el akarok érni. Ami sikerül, arra ragasztok egy pipát:D, amiket már akkor elkészítek, amikor berakom a "célt" a könyvbe (ezzel is erősítem magamban, hogy igen, biztosan sikerülni fog elérnem ezeket a célokat):) Fantasztikus érzés, amikor egy-egy pipát felragaszthatsz:)

Nehéz megtalálni önmagad, az utad, rájönni, hogyan lehetsz mások előtt is az, aki vagy... De ez idővel a legtöbb embernek sikerül, én úgy gondolom:)

19 vagyok, amúgy.:)