Van rossz, vagy ciki élményed kórházi szobatársakkal kapcsolatban?

Nem szobatársak voltak, hanem a szomszédos szobában voltak... két 4-5 éves forma kisgyerek volt, és azzal szórakoztak este, hogy verték teli erőből a radiátort, és amikor mentünk ki szólni szobatársammal a szüleiknek (akkor voltunk 13-14 évesek), akkor leordította a fejünket a nő, hogy hogy merünk rászólni a csemetéikre...

Ez meg még korábban volt, lehettem 11-12 éves... rémálom egy többágyas gyerekterem, amikor az ember totál hulla, de nem tud aludni, mert a srácok éjjel ordibálnak, verekszenek meg nézik vmelyik rajzfilmcsatornán a Batmant...

ugyan még nem voltam kórházban, de egyszer amikor húgomat látogattuk anyával-apával, marha rosszul esett (és őket fel is háborította), amit láttunk:

a húgom 4-5 éves volt (én olyan 9-10 akkor) és a szembe lévő ágyon egy hasonló korú kislánynak mutatták a szülei, hogyan kell hánytatnia magát. hogyan dugja le az ujjacskáit a torkán. ott öklendezett, fulladozott, erőlködött minden ok nélkül (nem nyelt félre vagy ilyesmi, rosszul sem volt már, csak "oktatták a szülei"). amikor anyám rájuk szólt, hogy ezt nem kéne (esetleg mert eltanulják a többiek is, volt a szobában még vagy 3 kisgyerek), akkor kiabáltak, hisztiztek.

végül bejött az egyik nővérke, az cseszte le őket, hogy mégis mi a fenét csinálnak.

hát nem tudom... ez rossz élmény volt, pedig konkrétan nem rólam szólt.

Igen. Egyszer tüdőgyulladással voltam kórházban.

Ebédkor kaptam az éjjeliszekrényemre egy tányér főzeléket, de nem nyúltam hozzá, mert lázasan még a takaró alól se bírtam kikelni, nagyon rosszul voltam.

Azt érzékeltem, hogy valaki odacsoszog mellém és valamit pakol a szekrényemen, de nem foglalkoztam vele, valami álomszerű lebegésben voltam.

Amikor felébredtem, jobban éreztem magam, éhes voltam, és gondoltam, bár már kihűlt biztos, de jó lesz még nekem az a főzelék.

Kezembe vettem a tányért, és azt a döbbenetet nem lehet leírni: egy vesetál volt, tele hányással.

Máig rejtély, hogy ki, és miért cserélte ki a kajámat hányásra.

De azóta, ha vesetálat látok, már öklendezem egyből.

Én vagyok a vesetálas sztoris.

Van még egy aranyos.

Németországban kerültem kórházba egy éjszaka hasmenéssel, magas lázzal, hányással.

Nem sokra emlékszem ebből (hát, ha már az én orvosfóbiámmal kórházig jutok, akkor nagy bajnak kell lennie), de az biztos, hogy kezembe nyomtak pár lapot még ott, amikor betoltak egy ágyon, hogy töltsem ki.

A legjobb tudásom szerint kitöltöttem, de elég hézagosra sikerült. És kihagytam a männlich/weiblich rubrikát, azaz nem jelöltem be férfi, vagy nő vagyok-e.

A papírt valahova elvitték, addig én kaptam infúziót és megvizsgáltak, majd egy beteghordó felvitt az osztályra.

Ott döbbenten állt a nővérke, aki már megcsinálta a helyemet egy fosó-hányó öreg tata melletti ágyon. Ugyanis a nevemből nem tudtak következtetni milyen nemű vagyok, és valahogy férfinek gondoltak. Nyilván csak a papírt kaphatták meg az osztályon...

De korrigálták a dolgot és külön szobát kaptam. ;)