FONTOS! Mi történik velem?

Nyílt lábszár törésem is volt már de ennél rosszabb érzés még soha nem fogott el. És ez az érzés ami azóta időről időre változó intenzitással rám tör.

Igazából 1 hét „lappangási” idő után előtört egy szintén egy hétig tartó depresszió és (majdnem) folyamatos álmodás érzet, amikor elmentem dokihoz azt mondta a sok energiaitaltól van. Nagyon megnyugodtam kicserélődtem majdnem ugráltam örömömben ,hogy hú semmi bajom. De sajnos nem így lett , mert ráparáztam megint ,hogy soha nem leszek már jobban, nem is élek stb. :S Ezen az iskola kezdés segített, első héten még rosszul lettem párszor. Nem ájultam el, de az érzés olyan volt. folytatom.

Szépen lassan belezökkentem a dolgokba és 2 hét múlva már a dolgaimmal voltam elfoglalva, örültem a fejemnek stb. Aztán megittam (mert sokat fogytam) egy vitalizáló shake-t ami miatt Tudom ok nélkül de megint ráparáztam. Előjött újra. És azóta minden hétvégémen berosszulok , de hétközben már egyedül is el voltam itthon tanultam stb. De jött a múlt hétvége és gondoltam már elég jól vagyok elmegyek bulizni addig se leszek rosszul.

Nem is lettem,tök jó buli volt de másnap korán kellett kelnem és a másnaposság, üres gyomor kombó miatt előjött a rég tapasztalt átlagnál erősebb „roham”. Vagyis szörnyű és tényleg indokolatlan rosszkedv egyenesen melankólia, úgy érzed mintha be lennél szívva-rúgva-lőve szóval mintha álmodnál. Nagyon rossz. folytatom.

És akkor nem nyugodtam bele neten kerestem rengeteget és rátaláltam egy olyan oldalra ahol leírták a p.betegséget valahogy így, ilyen „mintha álmodna, idegen a környezet, furcsa stb… hirtelen előtörő rosszkedv” és egy az egybe tudtam ,hogy ez a bajom. 1 hétig nem volt para(viszonylag) de most hétvégén megint tök rosszul lettem.

Annyit paráztam ,hogy most is sz*rul vagyok :S Pedig már csütörtök van :S

Szóval a lényeg. Szerintetek is pánikbeteg vagyok?

Most is körbe nézek a szobába, minden olyan más. Nem tudnám leírni miért más. És már 1 hónapja! Nagyon félek, vissza akarom kapni a tudatomat. Betegesen rémísztő érzés ,hogy 1 hónapja nem vagyok „normális” :S:S:S. Emiatt rettegek. Amikor leesik ,hogy Úr Isten, már mióta. És voltam már szinte teljesen jól. Mégis. Elkap a depresszió aztán jön az „álmodás”. Pedig minden ugyan olyan, az élet zajlik. De közben mégsem. ÉS annyira rossz. Vajon ha végre megpróbálok a régi hibáimon felülkerekedni, amit elnyomtam a felszínre hozni , és nem hülyeségek miatta aggódni akkor elmúlhat? Nem tudjátok elképzelni ,ezzel kelek és ezzel fekszem. Mikor lesz már jobb? És a gondolat ,hogy soha el is kap a szédülés.

Mit csináljak???

Bocsánat ,hogy hosszú és darabos lett. Én úgy vélem. Azért alakulhatott ki. Mert kívülről sikeresnek látszom. Magabiztos vagyok, állítólag jól nézek ki, de belül nagyon ingatag vagyok. Rettegek mások véleményétől. Hogy miért? Nem tudom. Még az utcán egy szembejövő ember is zavar, ha néz. Nem tudok megnyílni, nincsnek igazi barátaim.

És tényleg ezt kívülről senki sem mondaná meg. Nincs okom rá de mégis . Nem merem azt tenni amit akarok. Sokat vagyok egyedül :S Pedig mindig keresik a társaságom de mégis. Szerintem már az agyamra ment. Ha ezen változtatnék (amit kb 4 éve "csinálok") akkor vajon rendbe jönne a lelkem? És elmúlna ez a betegség? Mivel miden betegségnek lelki oka van. ELméletileg

Ez biztatóan hangzik :D Szeretném azt hinni ,hogy csak beképzelem magamnak. De akkor minek is menjek el orvoshoz?

Nem lehurrogás, de megjegyzem ,hogy amúgy ha utána keresel a pánikbetegségnek leírják majdnem mindenhol ,hogy sokszor az orvos azt hiszi ,hogy csak beképzeli magának a beteg vagy ,hogy csak szimulál. Vagy hisztizik.

Így tűnhet kívülről. Egyébként lehet ,hogy ez a betegség tényleg egy nagy hiszti és csak képzelgek kitudja? De akkor is. A félelem bennem van ,hogy újra rosszul leszek. Ennyire nem vagyok erős ember ,hogy csak úgy eldöntsem ,hogy nem leszek rosszul.