Egyik pillanatban eláraszt a jókedv, a következőben meg azt veszem észre, hogy teljesen magam alatt vagyok. Normális ez?

Körülbelül hetente váltakozik ez nálam, de van, hogy naponta. Egy ideig levert vagyok, már az öngyilkosság forog az agyamban, nem látom semminek az értelmét. Utána meg boldog vagyok, simán megy minden és azt érzem, minden lehetséges számomra. Mi a franc bajom van? Két éve megy ez, és nem tartom normálisnak. Van, hogy már úgy kell magamat győzködnöm, hogy ne tedd meg (öngyilkosság), mert el fog múlni. Most a jobbik hangulatomba vagyok. De pár napja még annyira depressziós voltam, hogy nem volt kedvem senkivel kapcsolatba kerülni, ha véletlen beszélgetésbe keveredtem, agresszívan elutasítottam az illetőt, mert maga a létének a ténye kihozta belőlem az "agressziót", pedig megértő, alkalmazkodó, kedves embernek tartom magam.

Másnak is van effajta problémája? Elég nagy az önfegyelmem, de nem tudom, mikor fog elszakadni a cérna nálam, és mikor jön el a pillanat, amikor kárt teszek magamban.