Hogy reagálnátok ha kiderülne, hogy fél évetek van vissza?

nincs sok félrerakott pénzem, de abból olyan helyekre utaznék, ahová mindig is el akartam jutni, kipróbálnék pár extrém sportot, minden percet élveznék, rengeteg időt töltenék a barátommal és a családommal.

felötlött bennem, hogy lehet jobb lenne szakítani, de végülis tök mindegy, ígyis úgyis elveszít, ha utólag tudja meg, hogy meghaltam, akkor meg becsapva fogja érezni magát. valószínűleg megbeszélném a szüleimmel, hogy a halálom után mit hogyan szeretnék, pl. a gitáromat kapja meg tesóm, temetésre ne költsenek sokat, ha nem rák lenne, felajánlanám a szerveimet. kicsit morbid meg mélabús ezen gondolkodni, de nem lehetetlen. mondjuk egy pár napra biztos letargiába esnék, de lenne, aki kisegít belőle:)

Most azt mondom, hogy nem félek mert hiszek Istenben és a reinkarnációban.

Viszont ha ezt tényleg megtörténne vele akkor lehet, hogy másképpen gondolkodnék.

Én is megpróbálnám élvezni az utolsó hónapokat.

Hát a múltkor rámjött a frász, de hálisten vaklárma volt.

Eleinte rettentően félnék, utána dühös lennék, majd belenyugodnék. Van is a halálhír feldolgozásnak egy bizonyos lépcsője, ami az emberek zömére igaz. Feltételezem hasonlóan reagálnék.

Otthagynám a sulit, és kirándulnék. Megbeszélném az itthoni gondjaimat - normális stílusban, mert lehet, mégis túlélem.

Megnéznék egy rahedli filmet, amit még nem láttam, és szerintem életemben először berúgnék. :)

Olvasnék, zenét hallgatnék és énekelnék.

Vagy csak ülnék a szobámban és magam alatt lennék teljesen.

igazán semmit nem csinálnék

egyik ismerősöm rákos volt, pár hónapot jósoltak neki, ehhez képest éveket élt még

másik ismerősömnek megint csak rákot diagnosztizáltak már 4 éve neki is csak hónapokat jósoltak és egyre jobban van

unokatesómnak is ő már kemoterápiát se kapott mert az orvosok nem látták értelmét és 3 hónapot jósoltak neki, mert úgy el van terjedve benne ahhoz képest eddig másfél évet ráhúzott és reméljük, hogy még egy jó pár évig itt lesz, mert nagyon fiatal