Éreztétek már úgy, hogy selejtek vagytok, és jobb lett volna, ha születésetekkor irány a Tajgetosz?

Kitudja..A szervezetem ellenem is dolgozik.2x majdnem belehaltam az allergiámba,van olyan betegségem amiről a mai napig sem tudják,hogy miért.Már a hónap fele eltelt én mégse megyek suliba,mert minden nap kórházba döglök.De én nem akarok meghalni.Én is mondhatnám,hogy annyira szar életem van(mert tény és való hogy az)de tudom,hogy egyszer jobb lesz:) Tudod...a remény hal meg utoljára.Ha nincs jó napod,beszélj a barátaiddal keress társaságot és próbáld elűzni...Az élet egy ajándék.A szomszédunk 55 évesen halt meg rákban.Már 2x megműtötték,óriási fájdalmakat élt át,de élni akart.Neki sem volt jó élete,a kemo meg a depresszió...A férje bántotta,nem voltak barátai(csak az anyukám),ő mégis élni akart.Amikor utoljára bekerült a kórházba,akkor is úgy ment be:3nap és otthon vagyok.De nem jött haza.Annyira sajnálom az ilyen embereket,akik élni akarnak,de nem kapják meg a lehetőséget.Ne dobd el az életed.Gyávaság menekülni a problémák elöl.Ha szomorú vagyok berakok egy vicces filmet videót és jobb.Beszélek barátokkal.Esetleg sírok is a vállukon,de jobb lesz.Csak ez számít.És amit még jó ha megjegyzel:Minden rossz után valami jó jön.Ne add fel az életed.

Én is általában így érzek, legalábbis úgy 8-9 éve. Depresszióval kezdődött, azóta rendszeresen kijön rajtam valami nyavalya. Én 42 éves nő vagyok, tehát ez nem kamaszkori "hóbort".

Ja és én csak 20 éves vagyok...egyébként lány

Lassan 26 éve folyamatosan ezt érzem, de nem gondolom, hogy ez normális. El kéne mennünk szakemberhez, csak kinek van rá pénze...