Azt hiszem idegi problémákkal küszködöm. Szerintetek? Hát kezdődött az egész azzal, hogy amikor kisebb voltam az anyám engem "terrorizált" azt mondta, hogy jobb lenne, ha meghalnék. Meg, hogy milyen vékony és csúnya vagyok.

Folyton azzal idegesített éveken keresztül, hogy itt hagy, elmegy, mert csalja apámat. Én szinte könyörögtem, hogy ne tegye ezt (ezeknek ellenére is nagyon szerettem. ) De 11 éves voltam amikor elköltözött. Azóta eltelt néhány év és most látom ezeknek a dolgoknak a súlyát az életemen. Itthon mivel édesapámmal és nagymamámmal élek, egyre jobban úgy érzem,hogy utálnak, folyton lenéznek, meggyűlölgetnek. Érzem,hogy már nem bírnak elviselni, így sokszor vannak dührohamaim, folyton sírok, és ordibálok. Mindenen felkapom a vizet. Vajon ezek a múltból kifolyólag vannak? Anyám miatt utálnak, mert kinézetre hasonlítok rá, de belül nem..Azt mondják szégyenfolt vagyok a családban, semmirevaló..Pedig én úgy érzem,hogy nem így van.. Jól tanulok, házimunkát végzek, nem is járok el itthonról szinte sosem. Mindig megakarnak ütni, de nincs is okuk rá, mindenki lenéz és utál. Nincs kire támaszkodnom, egyedül érzem magam. És én Istent kereső ember vagyok, hiszek benne, tudom,hogy létezik..De még is egyedül érzem magam...

Valami tanács,hogy mit tegyek,hogy elkerüljem ezeket a dolgokat? (Nem szeretnék pszichológushoz menni.)

Nem sokáig bírom, jövőre kollégista leszek, addig nem tudom,hogy mi lesz..

Valami tanács esetleg? Mit kéne csináljak? Beszélgetések nem segítenek.

14/L