Kezdőoldal » Egészség » Egyéb kérdések » Szerintetek jogosak az érzései...

Szerintetek jogosak az érzéseim? (lennt a lényeg) Mért igazságtalan az élet, mért van hogy valakinek igen sokat ad, valakinek semmit és aki sokat kap mért panaszkodik?

Figyelt kérdés

A lényeg sokan egész életen át dolgozunk és soha semmit nem érünk el.Az én gyerekkorom sem volt felhőtlen,hisz anyukám ivott(2 éves korom óta,így sok minden az én feladatom lett,de soha egy köszönöm,vagy megbecsülő,dícsérő szó,még a nagyszülőktől sem),ez családi titok,ahol van iszákos a családban az biztos tudja ez azt jelenti,hogy az anya max megfőzz otthon ha haza jött a munkából,jó nagy kupit hagy,földön tele a prézli,meg a munka lap is tiszta kosz stb és te meg takaríthatod utána.Mivel 2 éves korom óta iszik,a munkáját mindig elvégezte rendesen a munkahelyén,de soha még elsőben sem ült le hozzám tanulni,leckét kikérdezni,max. óvis koromba mesét olvasott,de 5 évesen már egyedül mentem óviba is.Apu amíg alsós voltam a többi szobát,mert a gyerek szobát mindig a tesómmal meg csináltuk mindig kitakarította,meg oda szólt vasaljon ki,de pont felsőbe mentem 11 éves voltam és a szép lakásunkat eladták és egy leromlott állapotú családi házba költüztünk ki,innentől lett rémálom és a boldogtalanság az életem nagy része.


új környezet,anyu jól elhagyta magát,nekem kellett az egész házat folyton takarítani,felmosni,vasalni magamra,apura,a munkáját is később elvesztette mert felszámolták a munkahelyét és csak megfőzőtt,jó nagy rumlit hagyott otthon,össze morzsázot otthon mindent és koszos lábbal feküdt az ágybe,beivott.Hiába kellett napra kiszámolni a pénzt,a cigi,pia mindig meg volt véve,nem volt baj ha hetekig tea és zsíros kenyér,vagy májkrémes volt otthon.Apu is belefáradt így munka után csak tv-t nézett csak.Ez ment évekig,ebbe más nem látott bele.

Az új suliba meg elég sokat bántottak a külsőm miatt és hogy milyen házban lakunk,meg hogy én karácsonyra,húsvétra nem kaptam semmi új ruhát amit a nagyszülők küldtek oda kellett adni a szüleimnek mert kevés volt a pénzünk.


De a nagyszüleim sem törödtek velünk ha szüli,névnap,vagy karácsony húsvét volt egy farmer árát ide küldték nekünk hogy vegyünk és ezzel le is tettek rólunk,évente,nyáron lejöttek kétszer,ilyenkor mindent felboxoltam,a padlót,mindent kitakarítottam és amikor elmondtam hogy én csináltam akkor csak annyi volt úgyis már nagy vagyok(aha 12-13 évese én már nagy vagyok).


A nagyszüleink mindig úgy gondolták mi csak dolgozzunk nekünk csak ez jár,mindek nekünk bármi is,míg még 2 unkokájuk van ott az hogy semmit nem segíttenek otthon,csak a pénzt költik és nyüszögtek az elfogadott volt.Amikor néha lementünk látták és tudták hogy nekem oda kell adnom a karácsony pénzt és nem lesz semmi karácsora ott meg terülj-terülj asztalka lesz mégis azzal lezárte te már nagy vagy ekkor 15 éves voltam és az unoka tesóm ott nyüszögöt még mit szeretett volna agyon sajnálta.


Most már jobb a helyzet,de amink otthon van az saját pénzből és még most is úgy veszi hogy nekik más pénzéből minden jár,és jaj szegénykék,nekünk meg semmi nem jár.


Szerintetek érthető a döhöm?


És akkor csak kritizál,mit hogyan csinálok.Amikor nem találtam munkát beszólt mert nem is akarok,de amikor az unokatesom került ebbe a helyzetbe,jaj szegény már sehova nem megy bulizni,még depressziós lesz.Igen szörnyű érzésé és amikor egyszer a szemébe mondtam akkor meg annyi volt sajnálom hogy ilyen keserű vagy,minden unokám úgyan úgy szerettem és ugyan annyit adtam erre megkérdeztem nekem hányszor simogattad meg a fejem,hányszor dicsértél sajnáltam engem.ERre válasz nem volt és ma is így van,ha felhív csak arról panaszkodik hogy a szegény kis kedvenc unokákkal mi van,most sem csinálnak otthon semmit,pedig már rég felnőttek.


anyunál is jobb a helyzet,meg mivel dolgozunk mindannyian így tudtunk újítani,szépíteni,de sajnos iszik még ma is és ma is én takarítok mindent,vasalok,futkosok folyton.Nincs nyugi sosem és természetesnek is veszi ezt.


Szerintetek nincs igazam amikor én is arra vágyom ami másoknak megadatott,semmi dolguk nem volt iskolás korukba sem,ma is aki még otthon lakik nem annak kell az egész házat takarítani,azok elmehetnek piheni,sőt pihennek is hétvégén.


2013. jún. 9. 12:04
 1/9 A kérdező kommentje:

Igen én értem már felnőttem,de mért gondolják azt hogy nekem nem jár semmi sem,mért gondolják azt hogy nekem kötelességem hogy mindenbe beleszáljak,az udvaron az összes tuja,az összes konyhai gép,bútor mind a mi,a gyerekek pénzéből van.


Más fiatal diszkozhatot,kiszolgálták otthon,kapott szép ruhákat,rendelkezhetet a pénzével és kényeztették a nagyszülők is.Van aki akár 20-24 éves korában is még otthon elég rendesen ki volt szolgálva és ma is kevés az otthoni teendője.


Az ilyen emberekhez,akiknek ilyen életük volt hogyan hasonlíthatnak össze,mért sajnálják le őket,mért kell folyton azt hallgatnom szegény ez,szegény az.


Minket sem sajnáltak,felnőttünk,minket sem sajnáltak,hogy nem vokt gyerekkorom,fiatal korom,és ezt senki nem adhatja vissza,ez egy olyan dolog amit nem lehet megvenni,visszaadni és ezt senki nem érti.Már felntőt vagyok és csak a munka maradt,és nincs esélyünk sem,a legtöbb fiatalnak nincs(csak nem mindegy milyen múlttal és emlékekkel rendelkezel,érzed e hogy te is számítasz)hogy külön életet éljünk,hogy legyen egy kis nyugi.


Mért van az hogy ki ilyen sorssal indul ki meg olyannal?


Leírnék egy történetet:


1.Itt egy helybelim a kiscsaj alíg 23 éves egyke,és már megvették neki a panellakást,az anyjánál dolgozgat,ez szószerint értendő,nem kellett munkát keresni,minden hétvégén fürdözés,vellnes fürdök,otthon kiszolgálták,dolga semmi nem volt.Nem bántott a kiscsaj,köszönös,de a hangján már hallani hogy az a tipikus elkényesztett,akinek semmi dolga nem volt.

De az anyja mégis panaszkodik hogy ha szegény kislányának éppen valamit csinálnia kellett csinálnia.


Mért van az hogy őket sajnálják,hogy elvárják hogy sajnálják.


2.Vagy itt a szomszédom,a háza,autója,a gyerekeik ruhái,szám.gépei,kertje minden anyuci pénézéből vanak és folyton neki milyen nehéz volt,folyton panaszkodik.


végig sem gondolják másoknak egy lakásért,házért,autóért mennyit kell dolgozniuk egy élet munkája,sokszor sok évnyi lemondás kell hozzá.


És annyira bosszant,folyton az sír,az akarja megmondani,tanácsot adni mit és hogyan kell ,meg hazudozik mire hogyan tett szert,akik a szülőjük nélkül sehol sem lennének,ez bosszantó.


Mért van hogy egyikünk ennyi +-al indul az életben a másik meg annyi hátránnyal.


Igen féltékeny vagyok és néha szó szerint irigy,de szerintem érthető,az egyik ember folyoton dolgozon a semmiért,a másik meg csak úgy megkapja,meg sem becsüli,el sem gondolkodik milyen szerencsés,de panaszkodni azt tud.

2013. jún. 9. 12:17
 2/9 anonim ***** válasza:

Szia! Elolvastam amit írtál, maximálisan megértelek, hogy így érzel, és minden tiszteletem a tiéd, hogy talpon maradtál. Nekem sem volt felhőtlen az élet, bár a tieddel nem hasonlítható össze, nem is részletezném. Azt szokták mondani "mindenkinek megvan a maga keresztje", de én sem értem, miért van az, hogy van akié jócskán nehezebb a másénál. Amúgy sokszor amit látsz csalóka, lehet, hogy a példában felhozott emberek is boldogtalanok, csak más miatt. Szerintem is tele van az élet igazságtalanságokkal, de ez mindig is így volt, és nem lesz változás. Muszáj elfogadni. Ne szégyelld, hogy irigy vagy, mindenki az valamilyen szinten, aki nem, az hazudik (szerintem). Érzek benned erőt, és szerintem el fog jönni a te időd, nem lehet mindig lent lenni. Ne haragudj, de nem tudok okosakat írni, csak azért írtam ezeket a gondolatokat, hogy érezd, hogy van, aki megért. Én is voltam lenézve önhibámon kívül, nagyon rossz...

Egyszer olyan emberrel hozott össze a sors (fősulin), aki hasonlóan szerény körülmények között élt, rossz volt a gyerekkora alkoholista szülők miatt, sokszor egy fillér nélkül, éhesen jött órára, mert napok óta nem evett, de csinálta, mert volt benne akarat. Mások, gazdagék lenézték (olyanok akiknek az volt a legnagyobb bajuk, hogy mit vegyenek fel az esti buliba), én mellé álltam, aztán engem is lenéztek, nem érdekelt. Nekem sem volt sok, de támogattam, és a legjobb barátok lettünk, megérte.

Összefoglalva annyit, hogy nem tudunk semmit tenni az ellen, milyen családba születünk, pedig sajnos ez az, ami az életünk további részét legnagyobb mértékben meghatározza, de emiatt nem szabad feladni. Minden jót kívánok! 29/L

2013. jún. 9. 12:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim válasza:
Szia! Igen, jogosak az érzéseid. Én is hasonló körülmények között éltem, mint te.. de mielőtt leírnám a gondolataim, hadd kérdezzem: te Istenhívő vagy?
2013. jún. 10. 14:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 A kérdező kommentje:

Köszönöm a megértéseteket,és néha úgy vagyok vele,hogy ki kellírnom magamból,amikor sok feszültség van már bennem.


A kérdésedre a válaszom nem,nem vagyok istenhívő,nem tudok hinni benne,mert van aki annyi mindent kap az élettől,tehetséget,adottságot,ha te az volnál kifejtem mik miatt nem vagyok képes hinni istenbe.


És közben látom hogy sok olyan ember van akinek esélye sincs,és most nem magamról írok.Ahol élek itt is volt olyan család ahol nagyon keményen ment a pia,nagyon szegények voltak a gyerekek éheztek,még kabátjuk sem volt,sokszor én adtam át a ruháimat.És ezek a gyerekek(etnikum,nem tehetnek hogy ide születtek,így bíztos érted)még nehezen is tanultam,a 8.-at sem járták ki,és a külsejük sem volt éppen előnyős és már csak ez utóbbi miatt is képesek kegyetlenek lenni az emberek.Tehát semmit,de semmit nem kaptak a nyomorúságos életükön kívül,semmi szellemi gazdagságot,sem kézügyességet.A szülők később mehaltak,munkájuk igaz van,albérletbe kényszerültek jó messze valahová,de az életük ugyan olyan pocsék és a fiú már szintén iszik.Igazi ördögi kör.


Amúgy azért nem tudok hinni,mert valóban valakit szépnek,tehetségesnek,okosnak születik,még valmilyen sportban is jó és van aki még nem is átlagos semmilyen módon sem.


Aztán meg ott van az hogy Isten nevében milyen bűnöket követnek el,népirtások,gyerekek erőszakos,brutális körülmetélése,pedofilia az ír egyházi iskolába,amiről a gyerekek 20 év után beszéltek,vagy az árva gyerekek akiket rendesen elvertek ha rosszat tettek.


Tudom,tudom van jó példa is,akik papok és maguk köré gyűlytik az elhagyagolt,kidobot gyerekeket,de még ma is Istent és a vallásokat az emberek maguk érdekeiben használják fel.

2013. jún. 16. 15:42
 5/9 ádám márta válasza:
Egy-egy intézmény és papok viselkedése,soha nem hozható összefüggésbe Istennel,ha mást nem is ,ezt elhiheted!
2013. jún. 30. 16:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 A kérdező kommentje:

5/5 ezt el is hiszem,én azért vallom azt hogy nem kell ha valaki hisz istenbe mindenáron intézményhez,valláshoz csatlakoznia,nem kell feltétlenül papnak gyónia,hihetsz másképp is istenben.Nem attól leszel hívő,hogy folyton templomba jársz,a hitnek nem ez a lényege.


De azt utálom,hogy a hitet,a vallást haszonszerzésre,az emberek irányítására használják fel,tudod háborúkra gondolok,vagy éppen akár a körülmetélésekre is,nem hiszem hogy isten,jézus vagy ki milyen valláshoz tartozik,ki miben hisz,azt akarta volna hogy brutálisan,ritulé szerűen ennek tegyék ki a kicsiket,vagy mert valaki más valláshoz tartozik gyilkolják le,pusztítsák el,vagy területeket foglaljanak el a nevében.

Nem tetszik hogy irányítanak embereket ezzel.


Meg amit még írtam hogy sokszor azért nem tudok hinni,mert ha van Isten valakinek annyira sokat ad(ész,fogékonyság,egészség,stabil háttér,sportban is jó,kinézetben is,a másik meg egyikben sem jó,csak nehézsége van,esetleg még beteg is stb.),nem átlagnak,vagy átlag alattinak teremti,másnak meg olyan keveset.


Az van hogy sajnos nem igaz,hogy mindenki tudna tanulni,mert valakinek küzdelem a tanulás akár az általános iskolai is,valaki meg leül és egyszer-kétszer elolvassa és már tudja is,ha legalább úgy lenne hogy aki nem annyira jó képességű,akkor lenne valami másban ügyessége,de a többségünk átlagos,vagy átlag alatti,kevés az aki kitűnik.Csak ne lenne az hogy folyton a szegény embert még az ág is húzza-úgye érted,sok ilyen ismerősőm van,mindig nehezen éltek,segítség nélkül és ha jön a baj,akkor csőstül jön,a másik meg nem tett semmit érte,csak jó családba született és egész életébe tángálják és mégis csak panaszkodik,vagy éppen okoskodik,pedig sehol se lenne....

2013. jún. 30. 17:28
 7/9 A kérdező kommentje:

Mindenkinek köszönöm a megértéstét,mert néha ha kiírjuk magunkból már nem is olyan borzasztó az életünk és mindent másképp kicsit jobbnak látunk.

Akinek szintén nehéz élete volt,vagy sok rosszat tapasztalt közülötök csupa jót kívánok.:-)

2013. jún. 30. 17:29
 8/9 anonim válasza:

Kedves Kérdező!


Én vagyok a hármas hozzászóló. Sajnálom, hogy eddig nem írtam vissza, nagyon zsúfolt napjaim voltak, ráadásul folyton úton...

Köszönöm, hogy őszintén leírtad amit gondolsz! Látszik, hogy van igazságérzeted!

Amint már említettem, én is hasonló körülmények között nőttem fel mint te. Nagyvonalakban: Édesapám mindmáig iszik, anyukámnak a szörnyű gyerekkora miatt alapjából véve gondjai vannak a depresszióval és az idegeivel, és még ehhez apu alkoholizmusa-teljesen kikészíti őt - szóval nagyon sokat kaptunk mint gyerekek és sokszor ok nélkül. Mindennek meg van a következménye: sokszor tör rám az értéktelenség érzése, minden ok nélkül bűntudat gyötör, stb.; már nem élek a szüleimmel, de akárhányszor hazalátogatok, az időm nagy része azzal megy el, hogy takarítanom kell a lakást, mivel anyu már egyedül nem bírja, stb. Az alapján amit írtál ezt neked nem kell részleteznem.

Nem ítélem el őket. Édesanyám mindent megtett, hogy rendesen neveljen fel bennünket, és bár sosem volt rózsás az életünk anyagilag sem, a legfontosabb dolgokat fizikailag megkaptuk. Édesapám annak ellenére, hogy alkoholista szeret bennünket, ha nagyon kellett le tudott mondani egy pici időre az italról is, de teljesen nem hagyott fel vele, aminek következményeit le kell aratnunk.


Kérdeztem, hogy hiszel e Istenben. És köszönöm, hogy nyíltan elmondtad az érzéseidet! Az érzéseid és gondolataid ebből a szempontból is jogosak - igazságtalanság van, és sok kegyetlenséget követnek el Isten és Jézus nevében, amiket ők szívük legmélyéről teljesen elítélnek.

Én hiszek Istenben. Nem azért, mert azt mondták nekem, hogy hinnem kell. Meggyőződés alapján hiszek. Ha megkérdezhetem, szoktál foglalkozni a Bibliával is, hiszel benne, hogy az Isten Szava?


Detti

2013. júl. 10. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszod,nem nem olvasom a bibliát,még elsőáldozó sem voltam,de ez egy másik történet,jártam hittanra,de már elég nagy voltam,náluk anyu sem volt felnőttkoráig megkeresztelve,velünk együtt keresztelték meg,már elég nagy gyerek voltam,meg tesóm is.


Szerettem hittanra járni,mert igen jó fej volt az atya,tehát inkább a környezet miatt és a jó kedvű és vicces atya miatt jártam el,de elköltöztünk új helyre,környezetbe kerültem ahol sok támadás,kiközösítés ért,mert városból jöttem és mert nem éppen jó állapotú házat vettek meg a szüleim,így nem jártam oda már hittanra.Igazából nem bántam meg.Tudod írtam ahhoz hogy elmond Istennek ha valami bánt nem feltétlenül kell közvetítő személy.Én is ritkán ülök gép elé ebben is hasonlítunk.


Anyu is azért iszik mert egyrészt örökölte az apujától,aki még gyerekkorában elvesztett és erős ez a hajlam benne és az össze tesójába,más felől mindig is depis alkat volt,gyerekkorába eléggé ő volt kihasználva,elnyomva,csak most ő ugyanezt csináta velünk szembe,a történelem ismétli önmagát.Végül is a tesóit ha nézem akkor szinte mindenhol próblémás házasságok,életek lettek és ezt a példát látva a gyerekeknél is sok gond volt,nem könnyű életek,akinek meg az lett volna az meg eltékozolja,sokkal nagyobb gondokat okozz.


De ez van,néha ha nagyon rossz kedvem van kiírom,és már is jobb egy kicsi,néha nagyon pesszimista vagyok,aztán meg már jobban is érzem magam,de azt mondják a magyarok 2/3-a depis ha úgy vesszük,nagyon nem mindegy milyen emlékeket hozunk magunkkal.Azt hiszem az én haragom abból adódik,hogy mi miután elköltöztünk minden negatív értelembe változott meg,nagyon rossz vásárt csináltunk,addig szép otthonunk volt és egy nagyon rossz állapotúba mentük,nem volt semmi szép,jött a munkanélküliség,anyu elhagyta magát,apu belefáradt,az iskolába ment a külsőm miatt a piszkálódás.


Nem volt könnyű a legutóbbi zavar nagyon,az tesz boldogtalanná igazán.Az arcon nem szépaz orrom igen furcsa formájú így sokat cikiztek,mindig megvédtem magam,de ha folyton olyanért bántanak amiről nem tehetsz megtanulsz utálni,ráadásul elég sok anyajegyem is van,na ez kiakaszt,ha kimész strandra bárhova mindenkinek elég szép bőre van,csupa rosszat örököltem,eltértem negatív értelembe az átlagtól és a külső igen is számít,engem a bőr hibáim nagyon gátoltak,soha nem akartam még amikor jobban is éltünk táborba menni,ne hogy le kelljen vetkőzni,vagy nem szerettem még az új lakhelyem strandre menni,ne hogy valakivel összefussak.Sok mindenben gátol,gátolt.Most is ritkán tudom rávenni magam hogy strandra menjek,nem akarom,hogy valami ismerősel összefussak.Jó látom a strandon hogy vannak ducik is,de az nem érdekel,mert a suliba,munkahelyen is mindig azt láttam a többségnek elég szép tiszta bőre van.Tudom butaság sokaknak,de én is csak átlagos szerettem volna lenni,nem kilógni a sorból.Rossz hogy olyasmire vágyom ami mások számára természetes,mindennapos és rossz tudni sose kaphatom meg.Nem lesznek jó emlékeim a fiatalságomról,nem leszek átlagos kinézetű sem.A bőröm már kb 7 éves korom óta zavar,akkor kezdtek előjönni az anyajegyek és eleve szégyenlősebb típus voltam,azelőtt sem szerettem más előtt átöltözni,de suliba,nagycsoportba már kezdtem látni hogy más kisgyerekeknek milyen szép bőre van és mik ezek a fekete anyajegyek rajtam.Most írtam előszőr ki ezt.Már is jobban érzem magam egy kicsit,soha senkinek nem beszéltem erről.Most nagyon jó érzés,meg meg is nyugtat.


Jó hogy te Istenben hiszel és rátaláltál.Én is azért mindig megnyugtatom magam,ha bánt valalmi írok egyet,hallgatok egy számot a rádióba és megfeletkezek a bajokról és muszály élni,jön a következő és következő nap,talán majd szépnek fogom látni,néha annak látom.Ez van szerintem akiknek szebb életük,vagy könnyebb volt azoknak is vannak gondjaik csak mások mint a miénk és mivel nem edzette meg az élet őket,lehet könnyebben kikészülnek.Ez van.

2013. júl. 13. 21:07

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!