Ha veszek be nyugtatót nem fogom érezni ha megvernek? Vagy csak nem ráz meg annyira?

ha 18 éve skorodban hagyod, hogy bárkis is kezet emeljen rád, akkor nagyon nyúlbéla vagy és meg is érdemled.

Én 15 évesen visszakézből és védekezéből pofánvágtam az anyámat, aki addig folyamatosan bántalmazott. Én voltam 35 kg, ő pedig 70. Soha többet nem mert kezet emelni rám.

Ha tesiből megbuktál, akkor a tanárod egy ostoba barom. Nem hiszem, hogy a szüleid meg akarnának verni emiatt, ha igen, lásd mint fent.

Intézd el, hogy valami betegség miatt mentsenek fel tornából és máris meg van oldva a helyzet.

11-es: nagy szamár vagy, már megbocsáss! Téged biztosan vertek és azonosultál az agresszorral.

A verés önmagában is a nevelés csődje. Ha nincs oka rá, akkor kifekezetten nagy bűn, ha van, akkor sem "helytálló". A szeretetethez pedig SEMMI köze nincsen. Aki szeret, az nem ver, hanem segít a problémát megoldani.

Az én 150 kg/ 195 cm-es apám, amikor tesiből bukásra álltam második gimiben, megcsinálta előttem a fejenállást, a kézenállást, és ezzel bátorságot öntött belém is. Addig gyakoroltatta velem, amíg nem sikerült. Soha nem emelt rám kezet. A végén nem buktam meg és neki köszönhetem, nem a bunkó tanáromnak.

Ak tesiből - kézségtárgyból! - buktat, az egy tanárnak nem való ostoba barom, el kéne csak küldeni kapálni, mert ott ártana a legkevesebbet.

Ugyan! Bárki ellen van esélyed. Menj el önvédelmet tanulni. Egyébként pedig, ha kezet emel rád, akkor hívd ki a rendőröket.

11-es: Ez durva volt. Összemostál engem, az áldozatot, a bunkó agresszor anyámmal. Talán befoghatnád a szájadat, ha már nem tudsz értelmeset mondani. A családom szép kis család volt, tény, én áldozta voltam, és szeremcsére NINCS semmi közüöm hozzájuk. De éppen az olyan hozzáállások miatt, mint a tiéd is, szenvedtem nagyon-nagyon sokat.