Ez egészséges egy 13 éves lánynak? (Aki én lennék)

Nem akarok itt nagy okos enni, de valmi szakszerő tanácsadót kellene keresned, mert az, hogy zsírosat eszel, nem kifogás.

[link]

Nézd. Nálad 1 gond van, és az nagy gond. Semmi akaraterőd nincs. Csak ennyi kell, és ha ez meglenne akkor minden sikerülne.

De ha csak kifogásokat gyártasz, hogy

- utálok sportolni

- fogyni akarok de nem akarok lemondani a zsíros kajákról, hamburgerről csokiról

- nem csinálok semmit, de bánatomban zabálok továbbra is..

Nos ha csak ezek vannak akkor garantálom, hogy 20 évesen 120 kilós is leszel.

Neked semmit nem kell tenned csak fejben el kell határoznod, hogy már pedig fogyni akarsz, sportolni akarsz stb.

Nem könnyű, én is végig csináltam. 160cm magasságom mellé 94 kiló társult. Én is éveken át csak kifogásokat gyártottam.

- 10 óra munka után nincs kedvem szaladgálni

- utálom a salátát, inkább nokedlit eszem

- azt eszem amit a családnak is főzök, így nem tudok fogyni stb...

ezer kifogásom volt, de 2 évvel ezelőtt elegem volt, hogy a fenti szobába nem tudok úgy felmenni, hogy ne lihegjek. Döntöttem. Kezdésnek az étrendemet változtattam meg. Nyilván annyi pénzem nem volt, hogy 2 féle ételt készítsek külön nekem, külön a családnak. Így ettem mindent amit eddig is de mértékkel. Naponta ötször étkeztem kistányér adagokat. (régen nagytányér + repeta is volt) Édességet nem ettem, cukrot nem ettem, csokit fél évig nem ettem, chipset nem ettem. Kenyeret lecseréltem barna kenyérre, és szigorúan csak reggel 1 szelet ment. Viszont nem csak az étkezésem változott, hanem a mozgás igényem. Továbbra is sokszor 10 óráztam, de ahelyett, hogy leültem volna a számítógép elé 2-3 órára vagy a tévé elé, helyette elmentem egy kondi terembe. Első hónapokban csak 40-50 perceket voltam ott (és volt, hogy menni nem tudtam az izomláz miatt) ma már képes vagyok 2-2,5 órákat is edzeni. Én lassan fogytam, nem vágytam gyors fogyásra. A kezdeti állandó éhségérzetem már régen nincsen. Ma már mértékkel eszem csokit, és igen van amikor beülök egy hamburgerre. (nagy ritka esetek ezek, de előfordulnak) Ma 64 kiló vagyok.. Ma már nem gond a sport, az étkezés sem, mert már fejben elvan döntve, hogy nem zabálok..

Neked is így kéne kezdeni. Nem kifogásokat gyártani, hanem tenni is érte.

Még valamit: Én azt hittem, hogy konditeremben kiröhögnek, hogy kövéren elmegyek, de meglepetésemre senki nem gúnyolt vagy röhögött, sőt! Sokszor segítettek az ott edző emberek, hogy mit hogyan csináljak, vagy segítettek abban, hogy megfelelően, jól emeljem a súlyokat. Amikor már nagyon látszott a fogyás, gratuláltak, hogy nem adtam fel.

az, hogy már akaraterőd van és szeretnél lefogyni (igaz önmagában sajnos nem elég), de az az első lépés. nagyon sokan tagadásban élnek, nem merik önmaguknak beismerni, hogy változtatniuk kéne az életmódjukon.

tudom, hogy nagyon magad alatt lehetsz, de nem szabad feladni.

egyik barátnőm is túlsúlyos volt ebben a korban és középsulira sikerült lefogynia. listát vezetett az étkezéséről és a napi testmozgásról. nagyon sokat tud segítheti ha csak nem úgy össze-vissza csinálsz feladatokat, hanem minden nap fél-1 órát intenzíven mozogsz és szép fokozatosan emeled az időt és a gyakorlatok számát. elkezdeni a legnehezebb, de ha elhatározod hogy most 2-3 hétig tényleg minden nap megcsinálod és betartod a dolgokat akkor utána bele lehet jönni.

azon ne törd le magad, hogy a változás nem azonnali, ez egy hosszú folyamat. sokan emiatt esnek vissza a régi szokásaikhoz. ha nem látnak azonnali eredményt akkor hajlamosak annyival letudni, hogy "minek csinálom én ezt, úgysincs semmi eredménye..."

az étkezéseden viszont mindenképpen változtass ha tudsz. semmikép se éheztesd magad, de próbáld meg csökkenteni az adagokat.

és szerintem a legfontosabb, hogy kérj meg valakit (akár családtagot, barátot), hogy segítsen és csinálja ezt veled együtt, mert egyedül ebbe belevágni és véghezvinni nagyon nehéz. hidd el, az nagyon sok lendületet és motivációt tud adni!

én azt szoktam csinálni amikor valamit el akarok érni de tudom, hogy az oda vezető út nagyon nehéz és meg kell érte küzdeni, hogy elképzelem hogy mennyire jó érzés lesz amikor azt véghezviszem és sikerül.

én mindenesetre nagyon szurkolok neked és sok kitartást kívánok :)