Ha voltál már depressziós, vagy most is az vagy, miben nyilvánul meg nálad?

Voltam, és gyűlöletes érzés volt. Egész nap feküdtem, sírtam, mindenért magamat marcangoltam, azért is, ha a boltban a húspultnál összeakadt a nyelvem, és véletlenül rosszul kértem valamit. Úgy éreztem, hogy felesleges vagyok, folyamatosan a halál és a magány, egyedüllét körül keringtek a gondolataim. Nem mertem szeretni sem magamat, sem mást. Bunkó voltam a körülöttem lévőkkel, hogy még véletlenül se kerülhessenek közel hozzám, mert nem akartam megbántva lenni, és másokat megbántani. Féltem kimenni az utcára, féltem, hogy a külsőm miatt megszólnak majd, volt, hogy a buszon sírtam el magam.

Nem volt szép időszak. Hál istennek sikerült belőle kijönnöm, és most csodálatos emberek vesznek körül, szeretem önmagamat, szeretek másokat. Jól érzem magam a bőrömben, és szeretem azt, aki vagyok.

2. válaszoló vagyok.

Úgy tudatosult bennem, hogy az depresszió, ami nekem van, hogy szeretek pszichológiai dolgokat olvasgatni. Főleg a saját problémáimról. Ez alapján már könnyű volt felismerni. Másodszor meg....megállapította az orvos is, hogy bipoláris személyiségzavarom van, vagyis mániákus depressziós vagyok.

Bipoláris depresszióm van.

Vannak időszakok - pl. most is ebben vagyok egy ideje, tegnap előtt betetőzött minden - amikor minden rossz, elönt minden kín, dühös vagyok magamra, a világra, kárt teszek magamban, egyrészt az önutálat miatt, másrészt hogy tereljem a figyelmemet a lelki fájdalomról, csak az a pech, hogy nem vezet sehová, mert miután kívül már nem fáj, belül akkor is fáj tovább, megspékelve az önváddal, hogy már megint mi a fenét tettem?! Az eszem tudja, hogy nem old meg semmit az önbántalmazás, mégis jön a késztetés. Kontrollálom magam, de van, amikor már nem megy. Néha nagyon közel vagyok ahhoz, hogy mindent befejezzek. Családom nincs, szóval nem számíthatok senkire. Egy igaz barátom van, őmiatta nem tudtam eddig véglegesen kárt tenni magamban. Túl fontos, nem vagyok önző. Szóval a rossz időszakban ezek vannak, valamint érdektelenség minden iránt, álmatlanság, étvágytalanság, céltalanság, ingerlékenység, ingadozó hangulat, stb. Van, hogy ok nélkül kezdek röhögni, vagy sírni, stb. Ha nagyon mélyre zuhanok, akkor már semmilyen érzelem nincs bennem, csak úgy vagyok, mint egy darab akármi. Aztán ha ez kicsit enyhül, akkor elönt minden és akkor utolér a kiborulás, amit sajnos ilyenkor nem tudok kontrollálni. Ez után megint fásultság jön. Aztán valamikor átváltok egy másik fázisba. Általában csendes vagyok, el szoktam vonulni egymagam, csak akkor vagyok beszédes és aktív, mikor pörgök, amikor hipománia van. Ez azt jelenti, hogy felfokozott az ember hangulata, de még nem olyan durván, mint amikor mánia van. Van kevert fázis, mikor a mánia és a depresszió tünetei keverednek. Pl. rossz kedve van az embernek, mégis tesz-vesz, vagy nem tud aludni, mert fel van pörögve testileg, stb. Mániás állapotban is voltam már, volt 2x pszichózisom is, hallucináltam, majdnem kiugrottam az ablakon, mert azt hittem, hogy tudok repülni, stb., nagyon durván be voltam pörögve, 26 órán keresztül ébren voltam és nem lehetett lelőni, mondtam csak mindent, nevettem, viccelődtem mindenkivel, éjjel is pakolásztam, tele voltam tervekkel, belefogtam több dologba is, de egyet sem fejeztem be, csomószor szoktam ilyenkor bakizni is, mert szétszórt a figyelmem, persze ilyenkor nevetek és mégjobban felfokozódik a hangulatom, a nyelvem is összeakad, meg nem fejezem be a mondatot és már egy másikba kezdek, néha észreveszem, de általában csak ha szólnak. Csapongok a témák között is. Egyszóval fárasztó tudok lenni, beismerem. Képes vagyok nevetőgörcsöt kapni ok nélkül, van, hogy energikusan, kapkodva mozgok, stb. Depressziós fázisban az ellenkezője vagyok, ilyenkor mint egy lassított felvétel, a felfogásom is durván lelassul, stb.

Szóval élesváltások vannak a hangulatomban. Van, hogy óráról órára változik, de van, hogy 1-2 hónapig stabilan benne vagyok az egyik fázisban.

Bocs, hogy hosszú lett.

Kor: 23