A betegnek joga van megtagadni minden kezelést és akár őrületbe kergetni a családját, de a családtagokat nem védi valahogy a betegjog? Nincs valami kiskapu, amivel elérhetné a család, hogy a beteg igénybe vegyen valami hatékony kezelést?

Elsősorban olyanok hozzászólása érdekelne, akik szakértők a témában, vagy hasonló cipőben járnak/jártak. Én már rengeteg dolgot próbáltam és próbálok, most tanácstalan vagyok és tehetetlennek érzem magam.

Anyámnak van egy üldözési mániája, és már szinte mindenkiben rosszat lát, szinte megállás nélkül beszél, motyog, kiabál, hajnaltól késő éjjelig, a szüleinek és az orvosának meg azt hazudja, hogy mi nem hagyjuk békén. Mindenkire haragszik, kollégákra, családra, szomszédokra, papokra, orvosokra, politikusokra... stb. És kb. mindenről eszébe jut a szex. Nincsenek barátai, akikkel összejárhatna, nem olvas, nem néz filmeket, régebben sokat kézimunkázott, most már azokat is félbehagyja. Sütni-főzni viszont akár egy hadseregre képes - pedig egyáltalán nem várjuk el, hogy csinálja, mi is beállunk, de sokszor annyi mindent készít, hogy nincs hova tenni, és hiába állunk be mi is, állandóan azt mondja, hogy ő csinál mindent. Nagyon sokat foglalkozik otthon is a munkájával emellett. Már nem csak otthon csinál "műsort", hanem az utcán is, és nagyon kínosan viselkedik (a munkahelyén nem tudom, ott nem látom).

Van egy pszichiáter a családban, de másik országban él és ritkán használ internetet.

Nem akarunk nyugtatókon és pszichológusokon élni, nekem ráadásul erre se időm se pénzem. Anyukám állapota viszont egyre idegőrlőbb.

A tesóm el tudott költözni más településre szolgálati lakásba, ott van a munkája is. Én most keresek magamnak lakást, szóval idő kérdése, hogy én is elköltözöm. Apánk viszont marad, nem is akarja magára hagyni anyánkat, aki egyébként nem tudná magát eltartani egyedül.

A tesóm nem szeret a szüleinkhez hazajárni, és én se nagyon tervezem, miután elköltözöm. Apánk meg gyakran inkább elvonul, elzárkózik, konyhába, másik szobába, vagy bevásárolni.

Én észrevettem, hogy néha kihagy a memóriám, mióta anyukám állapota romlik, és ilyen feszült a légkör (sajnos a falak és a szobaajtók nem hangszigeteltek), nem akarom, hogy a munkámra is rámenjen. Próbálok annyit távol lenni így is, amennyit csak tudok, de aludni még oda járok haza.