Futás közbe hogy vegyem a levegőt?

Ez az orron szívás nem megy ám mindenkinek!

Tapasztald ki, hogy melyik tempóhoz milyen légzés passzol. A 9 perces 2 km-hez már tényleg hozzá kell szokni, "sietni kell" végig. Én pl. egy éve futok, 6:50-es 1000 méterekről eljutottam oda, hogy jobb napokon 5 km-t tudok 5 perces ezrekkel tartani. Egyszer próbáltam 1 km-t, az meg épp 4 perc lett. 95 kilóval nem könnyű vágtázni, na.

Szóval párszáz km után sem jutottam el oda, hogy orron tudjak elég levegőt venni. Marad az, hogy az elején 4 lépésenként szívok-fújok, aztán a táv nagy része alatt 3 lépésre ki, háromra be, ha pedig a végén hajrázok, akkor két lépésre gyorsul a légzésem. Mindez szájon.

Egyszer a fiam kajakedzésén hallottam az edzőt (épp futottak), hogy figyeljenek oda a kifújásra, venni senki nem felejti el, csak rendesen kifújni nem szokták az emberek. Lehet, hogy neked is ez van.

Szánj rá pár km-t, hogy játszol a légzéseddel, próbálgatod, hogy neked mi válik be.

Ha pedig beszorulás alatt azt érted, hogy szúr az oldalad, akkor arra figyelj, hogy sport előtt kb. 4 órával már ne egyél sokat, előtte 2 órában ne igyál sokat (indulás előtt 1 korty azért belefér, csak hogy ne legyen "tapló" a szádban). Ha pedig beszúr, akkor próbálj épp a levegőn változtatni. Ha páros lépésre veszel levegőt, akkor mindig ugyanarra a lábra érkezel, mikor megtelik, vagy épp kiürül a tüdő, sokaknak segít, ha ebből a ritmusból kizökkentik a testüket. Ezért is jó a 3 lépéses légzés, mert akkor lesz egy láb, amin én szívni kezdesz, egy meg olyan, ahol mindig épp fújni. Legalább ez váltakozik.

Aztán van olyan is, hogy valaki nem tud ugyanaddig kifújni, mint szívni, mert hamarabb kiszalad az a levegő, amit egy mély belégzéssel beszívott. Ez sem baj, lehet 3-ra szívni, kettőre fújni (vagy 4-3). Szerintem ennek a tüdő alacsony kapacitása lehet az oka, tehát ha sportolsz eleget, akkor ez fejlődhet.