Mi lehet a bajom? Orvosra lenne szükségem?

nem is tudom hol kezdjem...gyerekkorom nagyon rossz volt (most ilyen 5-től 11 éves korra gondoljatok) szinte mindenért engem hibáztattak. ovádában is mindig egyedül voltam. szó szerint nem beszéltem senkivel és senki velem. Sosem voltak igazi barátaim mert mindegyikkel összevsztem. volt amikor én szakítottam meg a kapcsolatot mert féltem hogy ők hagynak el előbb és egyedül maradok. Folyamatos hazudozásaimról nem is beszélve. Rengetegszer váltottam iskolát és rengetegszer voltam korházba fejsérüléssel. az egyik például azért volt mert azt hittem üldöznek és mikor futottam megbotlottam, nem tudom ez mennyire számít. Ill. volt amikor nem tudtam hogy az adott emléket álmodtam vagy megéltem. aztán volt mikor este órák hosszat nem aludtam mert féltem hogy valamelyik szerettem meghal vagy elhagynak stb.Kisebb-nagyobb halucinációim is voltak. ezek elviselhetetnel hisztivel is társulttak. és ezek az érzések/tulajdonságok most is megvannak. azért is írtam le ezeket. csak most jobban felerősödttek és társult hozzájuk még néhány dolog. Például régebben amikor olyan érzésem volt hogy meghal valakim csak izgultam. mostmár a kezem és a fejem is kaparom a stressz miatt. Olyankor ugy érzem nem birom továb és megőrülök. ugyan ez van a kapcsolataimmal is. egyre nagyobbak a veszekedések amiket általában én indítok. Van mikor leüvöltöm az adott személyt hogy mennyire utálom utánna 15 perccel később sírva fakadok hogy mennyire szeretem. de ezt nem mindig mutatom ki pedig általában így van minden személlyel akit ismerek.nem tudom ez mennyire normális, de hogy szenvedek tőle az biztos. Hangulatingadozásaim is vannak amik kiszámíthatatlanok. pl egyik pillanatban boldog vagyok utánna eszembe jut valami és rögtön mérges, szomorú levert stb. az is egy érdekes dolog hogy pár perc alatt megtud változni a képem magamról vagy valamiről akár valakiről is. Olyan is van mikor mindent jónak, szépnek láttok mintha egy varázsütésre megjavult volna minden. utánna megint kezdődnek ezek a dolgok előről.Illetve sokszor érzem ugy hogy lenézznek, utálnak ilyesmik. előszőr persze én is azt hittem hogy csak valami kamaszkori dolog..majd kinövöm (most 14 éves vagyok) de durvulnak a dolgok. Egyre agresszívebb vagyok. nehezen kezelem az indulataimat ha pl olyat mondanak nekem ami nem tetszik elkezdek ordítozni és ideges lenni. durvább esteben szét is török valamit. Nem egyszer volt már olyan is hogy bántottam magam. tudom hogy rossz dolog de nekem valahogy segít. Azért írom le mind ezt mert nem akarok tovább így lenni. segítséget akarok kérni de úgy mond "való életben" nem merek. Mert félek. szóval ha valaki tud erre mit mondani hogy legalább egy kis indokom legyen róla magamnak hogy mért érzek így azt nagyon megköszönném. bocsánat a helyesírási hibákért de nagyon fáradt vagyok.