Mozgáskorlátozott embertársaink hogyan élnek szexuális életet egy bentlakásos otthonban?

Én magam ép testben élek, de rendkívül zavar a téma. Legszívesebben önként jelentkezővel beszélnék privátban, de akkor lehet, hogy a hülye kérdéseimmel felzaklatnék egy mozgáskorlátozott embert, vagy esetleg rabolnám egy gondozó/ápoló idejét.

Gyakorlatilag nem lehet olyan írást találni a neten - sem angol sem magyar nyelvűt - amelyben normálisan leírják, mi szokott történni a gyakorlatban, ha egy otthon lakója, aki mozgásában súlyosan korlátozott, azt mondja a gondozójának: "Szeretnék valakivel szexelni! Szeretnék együtt lenni a szomszéd szobában lakó társammal! Szeretnék pornót nézni, és maszturbálni, de nem mozog a kezem!"

Olvastam olyan rémtörténeteket, ahol a gondozó "rajtakapott" két felnőtt, ép elméjű mozgáskorlátozott embert csókolózáson, és leszidta őket, hogy mégis hogy képzelik... És állítólag bevett gyakorlat különféle módszerekkel akadályozni a bentlakók szerelmi vagy szexuális kapcsolatait, és kinevelni a fiatalokból a szexuális gondolkodást, és megtanítani nekik, hogy az helytelen. Én persze nem értem, hogyan is érthetném meg, hogy egy ilyen gondolkodású ember hogyan kaphat gondozói állást egy szociális otthonban.

Létezik olyan hivatalos szakmai írás, hogy "Hogyan akadályozzuk meg a fogyatékos személyek alkalmatlan maszturbálását" de nem találni olyan írást, amely arról szól, hogy hogyan segítsük azt.

Egyszer tettem fel hasonló kérdést a GYIKen, és az első válasz kapásból úgy szólt, hogy a mozgáskorlátozott emberek nem gondolnak szexre... itt történt pár hónapja

Ha valakinek van személyes tapasztalata, és szívesen megosztja, örülnék, mert szeretném megtudni a választ. Bízom benne, hogy senki nem fog perverznek nevezni, amiért fel mertem tenni ezt a kérdést. (Ha esetleg azt szeretnéd leírni, hogy a mozgáskorlátozott személy fizikailag úgysem képes a szexre, akkor légyszíves ne válaszolj, köszönöm!)