Hogyan gyűjtsek erőt és bátorságot ahhoz, hogy elmenjek fogorvoshoz?

Köszönöm szépen a biztatást! Engem is az motivál épp most ezek után, hogy utána milyen jó lesz tudni, hogy rendben vannak a fogaim, illetve az, hogy a bajt mindenképpen jobb lenne megelőzni, mint megvárni és tüzet oltani.

Az a vicces, hogy a szüléstől egyáltalán nem féltem, ott olyan bátor voltam, mint egy oroszlán, még fájdalomcsillapítást sem kértem, egy szem panadol nem sok, de még annyit sem vettem be a komplett szülés alatt, után.

Sőt, korábban elég sok vizsgálaton voltam, gerincvízvételre és gyomortükrözésre önként és dalolva mentem úgy, hogy még én bátorítottam Anyukámat, hogy ne féltsen, nem lesz az annyira rossz.

A fogorvostól meg úgy félek, hogy már az injekció előtt is lidocain (lehet, hogy nem így írják) spray-t kértem, hogy ne fájjon. Tulajdonképpen még olyan borzasztóan rossz tapasztalatom sincs a témában, mert terhesség előtt összesen egy fogamat kellett húzni, kettőt tömni és volt egy gyökérkezelésem, ráadásul ügyes orvoshoz jártam, alig éreztem ezekből valamit és mégis leírhatatlanul félek.

Kb úgy vagyok vele, mint a vérvétellel, arra is úgy vonulok, mint ha kivégzésre vinnének, asszem én voltam a környéken az egyetlen terhes felnőtt nő, akit a férje be kellett kísérjen vérvételre, különben be sem mentem volna.

Saját magamat sem értem. :-)

Most úgy döntöttem, hogy hétfőn bemegyünk és kérünk egy időpontot nekem. Igaz, hogy sok mindent szerintem még nem fognak csinálni, mert két hét múlva utazunk Magyarországra és egy hónapig ott leszek, de ha megkezdődik a folyamat, akkor majd a magyar dokim folytatni tudja, lesz másik javítani való fog, nem kell majd egymás munkájába beleavatkozniuk...