Miért telik sok időben rájönnöm, hogy a szituációt nem élvezem? (És akkor menni csak, amikor már szinte fáj)

Tehát, pl elmész egy koncertre azzal a tudattal, hogy jó lesz, aztán rájössz, hogy nincs semmi ismerős, még kicsit maratsz hátha felbukkan valaki

És közbe rájössz, hogy a zenét sem élvezed, közben tudatosul benned, hogy a többi ember milyen jó hangulatban van, és egyre jobban felerősödik a szégyenérzet, szorongás és a végén amikor már nagyon szarul vagy, akkor lépsz csak le egyhe depresszív hangulatban