Szorongasra csak a figyelemeltereles hasznal?

Regebben hipochonder voltam, egyszer behaluztam magamnak egy panikrohamot, azota szorongok miatta. Gyogyszert kaptam ra, masfel eve szedem. Viszont vannak olyan szituaciok, amiket nagyon tul gondolok. Ha buliban vagyok, tomeg van, hangos a zene es vibralo fenyek, elkezdek szorongani. Panikrohamig nem fajul mar (ket eve nem volt panikrohamom), csak hohullamaim vannak meg feszult leszek, aggodok. Akkor is elkap a feszultseg es a szorongas, ha valami furcsat tapasztalok magamon, megszedulok, akkor mar rogton panikolok. Ez a fogorvosi szekben is rossz, ha zsibbad az arcom, felek, hogy "uristen miert nem mozog, miert nem birok nyelni" stbstb. Multkor felebredtem ejszaka latszolag minden ok nelkul, es hogy nem birtam visszaaludni teljesen ragorcsoltem es jottek a hohullamok es elontott a feszultseg belulrol, szinte egetett. Nem birom teljesen leszrni a dolgot es nem foglalkozni vele. Otthon rendszerint nincs bajom. Dolgozok, sulizok, kulon elek a szuloktol, tehat van dolgom boven ami lekot, megis talal az agyam idot amikor kattoghat. Egyebkent nem mondana meg senki rolam, hogy ilyen problemaim vannak, kozvetlen, beszelgetos, hulyeskedos ember vagyok, nem voltam soha depresszios sem es hosszabb ideig elkeseredett sem, termeszetesen hozott az elet nehezebb idoszakokat, de alapjaraton nem vagyok letargikus szemelyiseg csak aggodos.

Ki hogyan gyozte le a szorongast es a panikot?