Mit tegyek, hogy ne szenvedjek? 20/f

Húsz éves vagyok az egész életem utálom. Depressziós, személyiségzavaros, voltam pszichológusnál,pszichiáternél, egyik sem tudott segíteni, még a gyógyszeres kezelés sem, beakart fektetni a pszichiátriára a pszicháterem, azt viszont már nem szerettem volna mert ott csak leszedálják az embert (én csak ezt hallottam javítsatok ki ha tévedek). Minden napot szenvedésként élek meg nem tudok felkel, elaludni is csak nehezen, úgy érzem az egész életem egy nagy..., nem tudok igy tanulni se jegyeim rosszak, szüleim is mindig csak kiabálnak rám, nincs senki aki szeret, barátnőm az egyszer nem volt még, barátaimmal azért jól elvagyok elhülyülök, de más szeretetet sehonnan nem kapok, vagy hogy legalább egy lány lett volna az életembe, nem is tudtam megismerni egyet sem mert mérnöki suliba járok szóval fiú iskola, mostanába rászoktam a cigire pedig soha nem akartam rágyújtani, amit inkább szüleimnek nem is mondok mert pár hónapig megint nem szólnának hozzám, egyszerűen nem érzem, hogy bárki is szeretne minden este sirva alszom el, volt már öngyilkossági kisérletem is mikor szüleim bántottak és előttük vágtam el az erem, akkor ők vittek el kórházba és ott elláttak meg mehettem újra pszicháterhez, egyszerűen semmi nem boldogít semmihez nincs erőm semmibe nem lelem örömöm, muszáj leszek elbúcsúzni az életemtől mert nem akarok tovább szenvedni, ha valakinek van valami ötlete bármire nyitott vagyok mert már úgy érzem ez sehogy se lesz jobb, bocsi ha hosszúra sikerült de ezt még ennyibe is kevés elmondani nem hogy pár sorba és köszi ha szántál rám egy kis időt és ezt végig olvastad : )