Ha egyáltalán nem félek a járványtól, pszichopata vagyok?

normális gondolkodás.

én is így gondolom.

A mai világban el vannak idegenedve az emberek egymástól, így ennyiből nem lehet felállítani diagnózist.

Apátia és érzelemmentesség kialakulhat depresszióból is.

Továbbá egy katona vagy vallási fanatikus is képes ölni (számára, hite szerint) magasabb cél érdekében, mégis sokan szenvednek possztraumás stresszben.

Pszhichopata akkor vagy, ha tényleg nincsenek érzelmeid. Ha miután kinyírtál valakit és elástad az erdőben és arra járna egy rendőrjárőr igazoltatni is halál nyugodt lennél és utána is nyugodtan aludnál, nem aggódva azon, hogy mi van, ha mégis lebuksz.

Majd ha mégis lebuksz is halál nyugodtan vonulnál be a sittre, nem lennél tele szorongással, hogy mi van, ha seggbedurrantanak a cellatársaid meg most mi lesz veled.

Igazából egy ragadozó lennél, aki még ebben a helyzetben is előre néz és ha gondolataid lennének is arról szólnának, hogy majd fogkeféből hogy fogsz fegyvert csinálni, amivel nyakonszúrod az egyik őrt csak azért, hogy miután lerágtad a fejét és fociztál vele a többiek mennyire fognak tőled rettegni.

A média divatba hozta a pszichopataságot és most minden fiatal annak hiszi magát, ahogy egy időben mindenki Aspergeres volt, aki kicsit kocka volt és nehezen ment neki a szocializáció.

Hát én elkapni azért nem szeretném, rendszeresen visszatérő arcüreggyulladásom van, azt is utálom.

Egyébként világéletemben magamon kívül senki más nem érdekelt, ez megváltozott amióta lett két gyerekem. Ők a kicsiének, nekik ne legyen bajuk meg nekem, mindenki más felfordulhat.

Azért belegondolva nyilván nem teljesen normális, mert hát a férjem, meg az anyám, akivel egyébként is alig találkozom, meg a szociális érzékenység.. de ha ezt gondolom.. akkor ezt gondolom.