Valaki el tudná olvasni a pánikrohamomról szóló írásom?

tudom, rossz a fent említett "kérdés", de valójában nem kérdezni akarok, hanem csak hallgatóságot, és ki akarom adni magamból ezt.

szóval az a lényeg, hogy egy kilencedikes lány vagyok. nagyon önbizalom hiányos, bár a mai világban már megszokott. szóval eleve nincs rendben sok mindem velem. mindenesetre nem ez volt az első pánikrohamom, viszont a legdurvább. angolból az erős csapatba kerültem, viszont sokkal gyengébb vagyok, mint a többiek, de valamennyivel jobb a gyengébeknél. nagyon örültem, hogy a tanár megbízott bennem ennyire. viszont már év eleje óta érzem is rendesen a hatását. annyira meg akarok felelni, hogy órákra reszketve, izzadva mentem be, de ez nem igazán okozott még olyan nagy bajt. viszont amióta az online oktatás van, nagyon rosszak a rohamaim. már ezelőtt is voltak pánikrohamaim, nem csak az angol miatt, igazából van amikor csak úgy kijön és van amikor ugye valami miatt. ma az történt, hogy beléptünk minden oké, addig ameddig nem kezdett el kérdezgetni. már eleve reszkettem, viszont ekkor már szédültem is. az óra közben messengeren beszélgettem a barátaimmal, de nem segített. amikor felszólít a tanár.. egyszerűen nem értettem. megismételte és megint nem értettem. azt kérdezte "mit csinálsz, ha megsebesülsz", amit értenem kellett volna. akkor a barátaim írták, hogy kit mondjak, de nem tudtam megszólalni. így kiléptem. sírva fakadtam, nem bírtam levegőt venni, zsibbadt mindenem. nem tudtam mi tévő legyek. és még jobban rápánikoltam. szédültem, alig bírtam felállni. nem bírtam megfogni a telefonom, úgy reszkettem. ittam egy teát, viszont semennyire nem tudtam lenyugodni. bármire gondoltam még idegesebb lettem. felhívtam anyukám, mert nagyon közeli kapcsolatunk van és néha már említettem neki, hogy lehet, hogy pánikbeteg vagyok. próbált nyugtatni, viszont neki is dolgoznia kellett én meg megfulladtam már a könnyeimtől. azon gondolkoztam, hogy lehet felhívok egy lelkisegély szolgálatot, viszont nem volt erőm, és úgy éreztem, hogy csak dadognék, és képtelen lennék megszólalni. ez egykor történt, azóta hét óra eltelt és nem vagyok jól. írtam a tanárnak, hogy sajnálom, de nagyon rosszul lettem. legalább megértette. most olyan mintha nem éreznék semmit. iszonyúan fáj a hasam és hasmenésem is volt. hányingerem van, kicsit reszketek. nincs kedvem beszélni senkivel, álmos vagyok, de nem fáradt. olyan.... szar az egész. és ötletem sincs mit csinálhatnék ezzel. ha legközelebb is ez lesz... nem tudom, hogy fogok reagálni. mert az nem jött be, ahogy sokan mondták, hogy "csak nyugodj meg". basszus, nem tudok. hiába mondod. a legegyszerűbb az lenne ha hagynám az egészet. csak ezt sajnos nem tehetem meg.

tudom.

pszichológus. viszont nem tudom milyen lenne online. mert persze ennek a vírusnak is jelen kell lennie.

bármi tapasztalat, ismerős, aki ilyenben szenved, vagy mint kívülálló szemszögéből, mindent szívesen elolvasnék.

és bocsánat a szóismétlésekért, vagy az esetleges helyesírási hibákért. gyorsan túl akartam már ezen lenni. és bocsi, hogy hosszú lett, de köszi, ha elolvasod. :)