Hogyan tudnek vegre teljesen fuggetlenedni anyamtol?

Panikbeteg vagyok. Ennek a legvaloszinubb oka, hogy nagyon ragodok a dolgokon, agyalos vagyok. Attol felek allandoan, hogy valami betegsegem van, szoval mindennapos szorongassal kuzdok, amire szerintem most kihat a csalad is. 3 eve kulon elek anyamtol, megis minden felelotlen dontese, almodozasa kiakaszt. Amig egyutt eltunk nyirtuk egymast, de soha nem bantott fizikailag, csak verbalisan. Tehat nem volt rossz gyerekkorom, csak olyan erzelmileg sivar, a csalad reszerol legalabbis.

Most az exevel el egyutt, akivel evek ota nem alkotnak egy part (anyamnak van mar mas az eleteben), es veluk lakik a kozos gyerekuk is, a feltesom. Mar eleve itt eleg beteg a sztori. De most igy ennyi ido utan tervezi a koltozest, es olyan irracionalis otleteket talal ki, hogy az ember eldobja az agyat. A vilag vegen nez hazakat, olyan kornyezo telepuleseken, ahol senki rokon nincs, de elvarna, hogy mamam 70 evesen tobb atszallassal lebuszgasson neki oda segiteni, vigyazni a gyerekre. Meg majd o 30 kilometereket fog biciklizni elektromos biciklivel az autopalyan. Mert amugy auto nincs, buszhoz, vonathoz van kotve. Olyan rom hazakat nez, hogy egy vagyon lenne felujitani, most peldaul olyat sikerult talalni, amiben nincs bekotve se a viz, se a gaz, nincs furdoszoba, azik az egesz. Ahol lakik rokon, oda nem hajlando koltozni. Valoszinu kicsit paranoias, azt hiszi mindenki azzal foglalkozna, hogy o megint egyedulallo anya lett. A legrosszabb az egeszben, hogy minden masnap uj csodaotlettel all elo, es idegesit vele, mert hiaba mondja neki az ember, hogy ebbol nem lesz semmi, nem erdekli, mondja a hulyeseget. Aztan meg megbantja mamamat, hogy majd egyedul megoldja, eddig is mindent egyedul kellett. Vilageleteben ala volt rakva minden, mamamek mindig mindenben tamogattak, engem is ok neveltek fel.

Annyira bosszant ez az egesz, ez a helyzet, hogy megfordult a fejemben, hogy nem-e ez is ratesz a rosszulleteimre. Bar nem tudom kinek lenne jo ez az allando agymenes, meg szerintem egy egeszseges ember is bedilizne. Nem akarom megbantani sem, mert csak az anyam, akarmilyen csunyan is viselkedett velem. 18 evesen haromszor vagta a fejemhez, hogy takarodjak ahova akarok, azert mert kupi volt a szobamban, en meg csak pislogtam, hogy se penzem, se vegzettsegem, se munkam, hova menjek. Most o kapja ezt az exetol, hogy takarodjon ahova akar. Szoval nem szeretnem teljes mertekben ignoralni, mert amugy rajtam, mamamon meg a parjan kivul senkije nincs (ez sem veletlen), egy darab baratja vagy jo ismerose sem. Szoval maganyos, nem akarkm, hogy elveszettnek erezze magat. Mikor gimis voltam volt egy ongyilkossagi kiserlete, begyogyszerezte magat, ami elmondasa szerint nem volt szandekos. Akkor is egy stresszes idoszaka volt, osszevesztek a mostani exevel. Attol felek, hogy megint belezuhan ebbe a depressziv allapotba es ez lesz a vege. Viszont nem akarom a vallamon cipelni az o problemait is, nekem is eleg nehez a sajat szorongasommal, panikbetegsegemmel megbirkozni. Mit tudnek tenni? Ez az allapot tarthatatlan mar szamomra, de felek, hogy anyam tul labilis.