Mar mindentol felek?
Igazabol magatol a felelemtol felek. A panikrohamoktol. Ezert inkabb lemondok programokat, mert arra gondolok, hogy mi van, ha ott leszek rosszul.
Ha egyedul vagyok es nem kotom le magam, akkor minden gondolatom megijeszt, felek, hogy barmi kivaltja a panikrohamot. Ha pl. arra gondolok, hogy enni kell, mi lesz ha a kajalastol lesz rohamom, vagy ha meset nezek, mi lesz, ha a mesetol leszek rosszul. Vagy valamire gondolok, es mi van ha az a gondolat valtja majd ki.
Gondolom ez szorongas... De mar nagyon kimerit. Hogyan tudnam ezeket a dolgokat elengedni?
En is arra gondoltam, hogy talan ez mar generalizalt szorongas? Most pl nezem a tevet, autos reklam, indexel az auto, savot valt, es azt erzem, hogy biztos emiatt erosodik a szorongasom.
A pszichiater erre azt mondta, hogy ha szorong az ember, akkor minden ingert ugy fog fel, hogy veszelyes, legyen az a szonyeg szine, a falon levo pok latvanya, vagy barminek a latvanya, gondolata.
Mindenben azt latom mar, hogy panikrohamot okoz. Minden. 2 es fel eve nem volt panikrohamom. Akarmennyire spanoltam magam, eros szorongasos rohamnal megakadt. Persze ezt is nehez elviselni, de olyan igazi jo kiados panikrohamom mar reg volt, megis attol felek, hogy megismetlodik.
Az én véleményem az, hogy ezen önmagadtól nem fogsz tudni segíteni, viszont nagyban hozzájárulhatsz ahhoz, hogy jobb legyen az állapotod. Szakemberre van szükséged, és most a szakember alatt nem a pszichológust, hanem a pszichiátert értem, mert egy kis antidepresszánst biztos ír neked. Utána lehet, hogy a pszichiáter javaslatára pszichológus segítségét is igénybe kellene venned, de előtte pszichiáter. Menj el orvoshoz, mert egyre rosszabb lesz, ha nem kezdesz vele valamit.
Fontos!!! A pszichiáterhez NEM! bolondok járnak, hanem ugyanolyan emberek, mint a kardiológiára, csak más problémával! Ezt nagyon fontos lenne felfognia mindenkinek.
A 4-es válaszoló is tök jó dolgokat írt, fogadd meg azokat is!
Sok sikert! :)
2 eve szedek 5mg Escitilt, ez a terapias adag fele. Eleinte segitett, a hetkoznapi elet nem jelentett gondot, de mondjuk moziba menni gyogyszeres segitseggel is kellemetlen volt. Az utobbi fel evben harapodzott el rajtam ujra ez a gondolkodas, ez a mileszha, mivanha.
Uj dokihoz kerultem, ugy dontottunk, hogy lerakom a gyogyszereket, mert szerinte ilyen pici dozisban joforman semmit nem er es jarni fogok hozza terapiara. Az emelestol tartok, 22 vagyok, nem akarok a gyogyszerektol fuggeni. Ahj, nehez ez. A doki szerint nem sulyos a betegsegem, ettol fuggetlenul en a vilag legnagyobb problemajanak erzem. Annyira el vagyok keseredve, hogy 2 napja kedvem sincs kimozdulni itthonrol, pedig lett volna program. Ja es magamat figyelgetem, mert az 5mgbol mar 1mg csokkentettem, es szinte varom, hogy mikor leszek rosszul. A gyogyszer elkezdesenel ugyanezt csinaltam magammal, figyelgettem magamat.
6-os, 7-es vagyok.
Pedig nekem is az a véleményem, hogy emelni kell a dózist. Ez a betegséged egyik velejárója, hogy attól is félsz, hogy emelni kell a gyógyszert, meg attól is, hogy lerakod, és minden rosszabb lesz. Az utóbbi sokkal valószínűbb opció. Engedd emeltetni az adagot, és szedd is be, mert attól jobb lesz, de ha nem követed a terápiát sokkal rosszab lesz, pontról-pontra.
Azzal, hogy magadat figyelgeted, még annál is jobban elmélyíted a betegséged. Az 1 mg gyógyszer olyan, mintha be se vettél vonna semmit. De akkor az amúgy is kevés 5 mg-mos mini pirulát tördeled 5-be?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!