Mar mindentol felek?

Koromreszelovel lereszeltem annyit, amennyi a negyedenek tunt. Kessel meg felezni sem tudom, olyan picike, kicsuszik allandoan a kezembol is es a kes alol is.

Azert nem akarom emeltetni, mert ha akkor jobban leszek es le akarom majd tenni, tudom, hogy ugyanezek a felelmek es gondolatok lesznek bennem. Akkor mar regebb ota szednem, nagyobb dozist, lehet nehezebb lenne elhagyni es szerintem baromi nagy kudarcnak elnem meg, ha akkor nem sikerul.

Gyogyszer mellett is akkor volt leginkabb bajom, ha agyaltam, figyelgettem magamat. Most is az a bajom. Megorjitem sajat magamat. Annyira tehetetlennek es elhagyatottnak erzem magam. Osotorozom magam, hogy minek kezdtem el gyogyszerezni, akkor nem kene most ezen keresztul mennem, kozben amugy jo volt anno a gyogyszer, mert sokat lenditett rajtam.

Korulottem kozben mindenki azt mondja, hogy ne szedjek ilyen szrokat. Aki meg panikbeteg a csaladban, annak esze agaban sincs abbahagyni a gyogyszert sem most sem kesobb.

Illetve meg az lebeg elottem, hogy ha emelek, a szorongas mellett mas erzelmeket is elnyom a gyogyszer. Olyan jo neha kiakadva sirni, olyan jo meghatodni, jo neha ha merges vagyok kiduhongeni magam. A gyogyszer ezeket az erzeseket is tompitja. A gondolkozasomat meg nem valtoztatja meg, pedig nekem azt kene nagyon. Megtanulni lszrni mindent, de ez nem megy. Leragadok, megakadok dolgoknal, es addig agyalok rajta, amig jol fel nem idegesitem magamat.