Dühfüggő embert ki ismer(t)?
Figyelt kérdés
Szeretnék olyanok tapasztalatairól hallani, akiknek családi, baráti vagy kapcsolati viszonyában volt vagy van dühfüggő személy. Kb. mennyi időnként jött rá a dühroham, miben nyilvánult meg (szóban, cselekvéses rombolásban), milyen közegben engedte el magát (hol "engedte meg magának" a dührohamot)? Ti hogyan viseltétek, hogyan dolgoztátok fel ezt a viselkedést, kerestetek, találtatok-e rá valamiféle önvédelmi ellenszert? Azért foglalkoztat a dolog, mert két, nekem nagyon fontos emberre is jellemző volt életemben ez a viselkedés. Köszönöm előre is a válaszokat. Nem alkoholista dühöngésről kérdezek, azok, kérem, ne írjanak, ahol iszákos produkálja ezt piálás után.2020. szept. 3. 23:15
1/8 anonim 
válasza:
válasza:Szia! Bántanak ezek az ismerőseid, vagy csak szeretnél nekik segíteni? Ha bántanak, akkor fizikailag vagy lelkileg teszik?
2/8 A kérdező kommentje:
Már nem bántanak, mert egyikük meghalt, a másikkal kénytelen voltam megszakítani a kapcsolatot. Verbálisan bántottak (nem csak engem, mindenkit, aki közel került hozzájuk). Közös jellemzőjük volt, hogy a munkahelyükön a főnökkel nem gerjesztettek konfliktust, a nekik beosztottakat viszont szintén alázták.
2020. szept. 13. 13:04
3/8 A kérdező kommentje:
Családtagjaikat, gyerekeiket is verbálisan támadták rendszeresen. Egyikük a dühroham után mindig lelkifurdalást érzett, de ugyanúgy jött majd a következő agresszív epizód, a másikuk afféle kielégülést érzett azután, hogy a rokonait a földbe taposta, láthatóan kipirult, jókedve lett.
2020. szept. 13. 13:06
4/8 anonim válasza:
válasza:Előző vagyok. Nekem ebben olyan tapasztalatom van, hogy nem az egyik ismerősöm ilyen, hanem én magam lennék, ha nem figyelnék rá oda. Az ilyen emberekkel te azt tudod tenni, hogy ha nem bánt meg a viselkedésük, akkor ösztönzöd őket, hogy kérjenek segítséget, beszélsz velük, meghallgatod őket, próbálsz nekik segíteni találni valamit, ahol le tudják vezetni a dühüket, esetleg a kiváló problémára tanácsokat adni. Persze ha lenéznek és nem tartanak egyen rangúnak, vagy érzelmileg megvisel akkor meg kell szakítani a kapcsolatot, nem szabad, hogy csak azért beleroppanj lelkileg mert segíteni akarsz, vagy azért mert nincs erőd ezt a lépést megtenni. De te megtetted. Nekem egyébként az ilyen agresszió kezelésében az segít, ha rajzolok. Az összes ilyen fajta elképzeléseimet dühömet egy lerajzolt bábun engedem ki. Sajnos magát az ingert nem tudom megszüntetni, de felismertem, hogy másoknak rossz ha így viselkedek, ezért maradt ez a verzió.
5/8 A kérdező kommentje:
Nagyon köszönöm a válaszodat. Az első személy, aki utólag megszenvedte a saját dühkitöréseit, járt pszichiáterhez, de azt mondta, képtelen kitárulkozni annyira, amennyire ilyen helyen szoktak, ezért csak nagy vonalakban beszélt a gondjáról, és antidepresszánst írtak neki, ami szerintem nemigen segített. Nagyon-nagyon szerettem ezt az embert, de minél jobb igyekeztem lenni vele, ő annál inkább ellökött magától, én pedig nem törleszkedhetek valakihez, akinek nem kellek, tiszteletben tartottam az akaratát, és távoztam az életéből. Tudom, hogy azt akarta, hogy maradjak, és tűrjem el az alázásokat, és így is ragaszkodjak hozzá, mindenkivel azt csinálta életében, hogy addig "tette próbára" a szeretetüket lelki kínzásokkal, míg mindenki elmenekült, de én belehaltam volna ebbe a játékba. Ő meg kényszeresen csinálta. Tudom, hogy ő is szenvedett, és maradhattam volna is barát a közelében, ha kevésbé szeretem. Így viszont menekülnöm kellett.
A másik az szabályos narcisztikus volt, annyira hiányzott belőle minden empátia, hogy haragudni sem tudtam rá, beteg embernek tekintettem, és távolságot tartottam tőle.
2020. szept. 13. 13:52
6/8 A kérdező kommentje:
Azt nem értettem az elsőnél, miért volt baj, hogy nem tűröm, hogy lelkileg bántalmazzon engem. Amikor beszéltem róla, mennyire fáj ez nekem, dührohamot kapott. Mintha bűn lenne, hogy nem engedem, hogy kínozzon, mintha kötelességem lett volna mindent eltűrni tőle, alárendeltjének tartott, mintha a főnököm lenne, akinek tilos ellentmondani, mert akkor robban.
2020. szept. 13. 14:08
7/8 A kérdező kommentje:
És akkor is egy végtelenül értékes ember volt. Rengeteg szeretetre vakló képességgel a "normális" idejében. Szkizoidként diagnosztizálták, de én inkább a bordeline tulajdonságait láttam benne. 3 hónapig bírtam mellette, utána próbáltam felvenni még vele a kapcsolatot, de mindig újra és újra rám támadt. Nem bírta ki.
2020. szept. 13. 14:12
8/8 anonim válasza:
válasza:Megint én. Sajnos ha valakinek ilyen komoly gondjai vannak, nem nagyon tudsz segíteni. Főleg ha érzi, hogy érzelmileg megvisel, vagy szeretnél neki segíteni. Nem csak azért, mert te magad beleroppansz, hanem azért sem, mert lehet egy lehetőségnek lát és nem segítségnek. Szóval az érzéseid kiváltják belőle az ingert, hogy így viselkedjen. Illetve mi nem is ismerjük rendesen ezeket a betegségeket, hiszen nem vagyunk szakemberek. Lehet próbálsz segíteni, de csak elmélyítí a problémát. Ilyen embernek mindenképpen szakember segítségére van szüksége, illetve egy olyan barát tud neki segíteni, akit érzelmileg nem tud manipulálni, bántani, aki szeretne segíteni, de ez nem ébreszt benne érzelmeket. Szóval valaki olyan aki nem eltűri, hanem akiről ez tényleg lepereg, de gondolom nem sok ilyen ember van, főleg ha a barátjáról van szó. Ugye ha valakit érzelmileg nem tud kihasználni, akkor lehet, hogy ő rá tud úgy tekinteni, hogy meghallgassa a véleményét. Persze sokszor gyógyszer is kell. Szóval ezt egyedül nem tudod megoldani.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!