Nárcisztikus lehetek? Vagy valami más?

Az nem igaz, hogy egy nárcisztikus nem sír. Én is nárcisztikus vagyok, bár nem lett megerősítve a diagnózis, csak valószínűsíthető. (Szerintem nem is kell magunkat címkézni).

A társadalom úgy állítja be a nárcisztikusokat, mint valami érzéketlen gonosztevőket, akik mindenkin átgázolnak, bántalmazók, stb. Vannak ilyenek is, de az az ember személyét, értékrendjét és gondolkodásmódját minősíti, nem magát az embert.

A szenvedést már senki sem hajlandó észrevenni a sablonszöveges konyhapszichológiai cikkekben említett nárcisztikusnál, ahogyan azt sem, hogy ugyanolyan húsvér emberek vagyunk. Elképesztően nehéz úgy élni, hogy az identitásodat a számodra legfontosabb emberek határozzák meg, és ha kritikát kapsz tőlük, akkor összeomlik a világod. Bár ez bárkire jellemző lehet. Én például nem is vagyok a klasszikus értelemben vett bántalmazó, sőt elítélem az ilyen viselkedést, van empátiám, de csak szelektíven használom. Mindenki túl kevés, túl ilyen, túl olyan. Összességében nem érdeklődöm az emberek iránt, és kiválogatom azokat, akik kiváltották a tetszésemet.

Szerintem mindenekelőtt az a fontos, hogy milyen a valódi karaktered. Ha elítéled a bántalmazást, holott képes lennél rá, akkor nincs mitől félned. Ha rossz embernek gondolod magad, akkor már nem vagy az. A rossz emberek nem gondolnak bele abba, hogy rosszak.

Nem fogom magam nárcisztikusnak nevezni, de egy olyan embernek, aki mély depresszióba esik, ha megsértik az önbizalmát, aki gyakran szembesül a megfelelési kényszerrel és a legjobb, legkiemelkedőbb akar lenni abban, amit szeret. Dühös leszek, levezetem másokon? Nem, hamarabb elfojtom. Másrészt ezek a tulajdonságok minden emberben megvannak, csak különböző mértékben.

Azt is sajnálom, hogy a társadalmi berendezkedésünkben a bántalmazó egyenlő a nárcisztikussal. Olyan korszakot élünk, ahol túlérzékenyek az emberek, nem szabad sötéthumorral rendelkezni, nem szabad nyersnek és őszintének lenni, nem szabad magabiztosnak és célorientáltnak lenni, mert akkor egy elnyomó nárcisztikus predátor vagy. Minden rózsaszín és cukormázas, meg kell válogatni a szavaidat, különben elítélnek. És leginkább a sérült borderline hajlamú emberek teszik ezt. Arról nem beszélve, hogy embereket rúgnak ki a munkahelyükről, mert a kortárs felfogással össze nem egyeztethető nézeteket vallanak.

A jóindulatú nárcisztikusok, vagyis a húsvér emberek, akik ugyanolyan értékesek, mint bárki más, rosszul jártak.

Nekem meggyőződésem, hogy sem a pszichopaták, sem a nárcisztikusok nem rossz emberek. Akkor rossz valaki, ha a viselkedésük is azt bizonyítja. De ahhoz nem kell pszichopatának sem nárcisztikusnak lenni, az ún. “lelkileg egészséges” emberek is tudnak manipulatívak lenni, meg gonoszak, sőt inkább tapasztalom azt, hogy azok, mert nincs olyan kritikus gondolkodásuk, hogy elgondolkodjanak a tetteiken.

Lehetséges, hogy nem vagyok nárcisztikus, és te sem vagy az, nem tudom, de az biztos, hogy nem vagy rossz ember attól, mert fájdalmaid vannak és ezeket be is látod. Egy jó terapeuta segíthet a feldolgozásukban, nekem nagyon sokat segített, hogy miután lepakoltam a sérelmeimet, végre nem egy frusztrált emberként érzékeltem a világot, és a személyiségem sem egy trauma-reakció volt, hanem egyensúlyba kerültem önmagammal.

Sok sikert!

De a nárcisztikus személy egy átkozott gyökér!

Pszichiáter!