Mi volt a legnagyobb függőséged, milyen volt a leszokáson keresztül menni és miben változott az életed azóta?

én 18 évesen kezdtem a fűvel - és 33 évesen értem a heroinhoz. Lényegében minden létező klasszikus drogot használtam (az iboga gyökér, és ayahuasca kivételével) de pl a DMT játszott yopo magként orrba szippantva. Olyan 20-on valahány voltam mikor először LSD-ztem, és tapasztaltam egy megvilágosodásszerű élményt. Ezért azóta ha épp engedi a függőségem - zen meditációt gyakorlok. Sajnos nekem nincs nagy önbecsülésem, és nem tudok kiállni önmagamért, határozatlan, és tutyi-mutyi, gyenge jellemű személyiség vagyok. Mivel nem voltak céljaim, és folyton menekültem a felelősség elől, ezért csupán 2 párkapcsolat jött össze egész életembe. Valószínűleg nem is lesz több, mert ki akarna egy ilyen embertől bármit is - mint én? Ráadásul én sem akarok másnak szenvedést okozni. A sok-sok év alatt megszámlálhatatlan leállási kísérletem volt. A legnehezebbnek az intravénás szerekről való leállás bizonyult. Volt sok mélypontom - volt hogy a tél közepén kint aludtam a kemény mínuszokba - és már jól tudom milyen érzés úgy elaludni hogy az ember nem tudja másnap felkel-e még vajon? Volt hogy napokig nem tudtam enni, és gyakorlatilag össze estem, hallucináltam az éhségtől. Több mint 5 komoly halálközeli élményem volt. Ebből 2 a biofűtől amikor kb 1 percen múlt hogy időben kiért a mentő. A legsúlyosabb mélypont mégis az volt az életembe, amikor elváltak útjaim (a drog végett) azzal akit szerettem, és közel került hozzám. Ezen túljutni kb 1 év volt, és ebből az első fél év olyan súlyos hogy lelkileg soha nem szenvedtem semmitől az eddigi életem során. Ugyanis jórészt az én hibám miatt történt az egész. Összességében nekem a mélypontok voltak azok amik miatt megpróbáltam tisztának maradni. Voltam rehabon is, de mivel én egész életemben egyedül voltam - ezért nem bírtam az összezártságot az idegen emberekkel. A szociális fóbiám végett aztán inkább nem próbáltam meg több bentlakásos rehabot. Amikor egyedül próbáltam leszokni a rekordom a 18 év függőség alatt jó erős 3 hónap volt. Akkoriban a biofű dominált, ami akkora függőségben tartott - hogy az nem sokkal múlta alul az intravénás belövéseket. Összességében előbb-utóbb mindig vissza estem. Viszont a meditációval rövidebb ideig elég sokszor voltam tiszta. A jelenlét gyakorlatával sikerült elengedni a kattogást, és tisztán átélni a jelent. Ez egy nagy áttörés volt az életemben, mert több mint 10 éve mielőtt bejött a meditáció - gyakorlatilag egy nyugodt percem nem volt - és kb sosem tudtam élvezni drogok nélkül az életet. Most sem tudok tiszta maradni, mert ha pénzem lesz egyből vissza esek - viszont mikor nincs pénzem akkor hetekig tiszta tudok maradni úgy hogy közben nem kattogok - hanem elfogadom tisztán az életem. Összességében innen határozottan évek munkája lenne számomra hogy össze szedjem magam. De nem látom értelmét miért csinálnám? Párkapcsolatra ugyan vágynék, de mire oda jutnék már tuti nem az lenne belőle amiért most azt akarnám. Önmagamért meg nem érzem a belső késztetést. Csak arra tudok gondolni hogy idővel újra lecsúszok. Csak félig-meddig hajléktalanként tudom elképzelni az önálló életem. Persze ezeknek a képzelgéseknek nem hagyom hogy túlságosan lehúzzanak, és mikor már sokk akkor nyomok rá egy kis meditációt. Igazából én már a meditációt is menekülésre használom. Belül azonban félek önmagamtól. A belső hangoktól a fejemben, amik egy idő után mindig meggyőzek hogy újra a szerekhez nyúljak. Ezért már egyre kevésbé próbálok a függőségem ellen harcolni. Csak inkább féken akarom tartani, hogy minél jobban elodázzam az amúgy hosszú távon elkerülhetetlen mélypontokat. Az életem egy nagy 0, és egzisztenciálisan is csak tartozásokat tudok felmutatni. Nem azt az életet élem amit szeretnék, de a változtatás nagyon nehéz lenne. Ehhez hiányzik belőlem valami. Ezért tovább járom a könnyebb utat. Tovább menekülök az élet, és önmagam elől. Végeredményben az én döntéseim voltak amik ide juttattak. A saját fám gyümölcsei miatt szenvedek. De tovább folytatom a bujkálást, és próbálom továbbra is elkerülni a konfliktusokat, és a szenvedést. Próbálom féken tartani a függőségem (amíg csak lehet..)