Mitől lehet, hogy mindent az utolsó, vagy az utáni pillanatig halasztok?
Például befejezendő munkákat is van két hetem megcsinálni, de addigra sem jutok el odáig, hogy a felével kész legyek, mert halasztgatom és amikor két napom lenne rá, akkor próbálom megcsinálni.
Régen, amikor kicsi voltam is volt olyan, hogy mehettem volna szánkózni a hóba, de akkor mondtam, hogy menjünk el, amikor már elolvadt az összes hó.
Valami ötlet, hogy ezt mi okozhatja? Nem tudok rajta változtatni, több éve próbálkozok és nem megy.
Ilyen vagy és kész. Én is ilyen vagyok sajnos. Befizetési határidők, beadandó határidők stb. Egyszerűen szerintem az a gond, hogy képtelenek vagyunk tisztán felfogni a következményeit annak, hogy ha nem cselekszünk időben. Vagy úgy vagyunk vele, hogy "úgyis ki lehet találni majd másik lehetőséget".
Én a szakdolgozatomat 1 hónappal a leadás határidő előtt kezdtem el megírni. Míg más már 1 évvel vagy fél évvel korábban. Szerencsére az utolsó pillanatban sikerült megoldani, de megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálok.
2-es "úgyis ki lehet találni majd másik lehetőséget".
Igazából ezen most elgondolkodtam és tényleg így gondolom, mert rengeteg dologgal foglalkozok és azt gondolom, hogy van időm kibontakozni mindegyikben és akár áldozatot is tudok hozni érte (ez esetben a beadandók mulasztása). Mert igazából lenne időm rá, de nem erre szánok időt elsősorban, de nem is másodsorban. És a következményes is igaz, sokszor tényleg nem fogom fel, hogy lehet következménye a dolognak. Csak rástresszeltem egy dologra, ami mindjárt kezdődik nekem és ezért kérdeztem rá, de már nyugodtabban állok hozzá, mert nagyjából bepótoltam és megtudtam, hogy maradandó következménye nem lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!