Ajánlanátok könyvet ezt feldolgozni?

A szuleim (61-64) alkoholistak, apa mar 20eve is az volt, anya idovel hozzazullott hogy elviselje. Eljottem otthonrol, kulfoldon elek a csaladommal, testverem maradt veluk mert szamit arra a hazra oroklesnel plusz anyamat vedeni ha elfajulna a dolog. En anyaval tartom a kapcsolatot, altalaban keddtol pentekig ir estenkent, pentek-hetfoig megy a pialas es tesom neha felhiv v ramir es kiegesziti ezeket a napokat h mivel teltek, miert nem irt anya. (Anya soha nem emliti, mentegetozik h lemerult a teloja 3napra, lusta volt irni es mindig van fedosztori h mivel telt a hetvege). Szoval pontosan tudom h mi megy, egyszer-ketszer beleszoltam, aztan amikor visszaestek, feladtam. Ugy erzem nem nekem kell anyamat megmenteni apamtol mert onkent van vele es tesom is mondta h valjanak el, megy vele, kiberelnek kozosen, anya mondta h o marad apaval. Egyre durvabbak a vitaik, verekedes nincs, ajtotores, rongalas igen. Egyszeruen nem ertem, nem birom felfogni h h sullyedtek a szuleim Blikk kategorias ujsagcikke, nem is a szegyen, hanem h az EN szuleim, akik szereto szulok voltak gyerekkoromban, akiket mindenki szeret a varosban, akik joszivuek, segitokeszek, tenyleg masokkal szemben zero rosszindulat, mindig adakozas, zart ajtok mogott ezt teszik egymassal. Csernus szerint el lehet ezt tenni a megfelelo polcra, nekem akkor sikerulne ha minden kapcsot megszakitanek veluk, de anyam belehalna es nem akarok rugni rajta meg en is, tesomat sem szeretnem egyedul hagyni ebben, ennyit tudok erte tenni h meghallgatom . Belemegyek a jatekba h nem tudok semmit es hetvegen mar nem irok anyanak, majd ha ir, reagalok. Egy szinjatek az egesz ahol ugy teszunk mintha nem lenne semmi gond. Tesommal csendben varjuk a tragediat, mert az fog pontot tenni a vegere, az mar biztos. Nem lehet oket megmenteni ettol, de keseru erzeseim vannak mindig amikor felhiv es elmeseli. Van erre vmi pszichologiai konyv ami segithet elfogadni h ez van?