Mindenem megvan, mégis elveszett vagyok. Mit kéne tegyek?

24 éves vagyok. Átlagon felüli helyzetben vagyok. Ugyan a munkám nem szeretem, de mindenem megvan, anyagilag. (Roppant spórolós ember voltam, mostmár hogy anyagi céljaim nincsenek, mostmár mindent megveszek, ami kell. Nem dugtak alám semmit, sőt... Mindenért megdolgoztam. Van saját házam 2 is, kocsi, pénz. Kapcsolatom fél éve ért véget, de nem voltam boldog benne... De most nem érzem még magam késznek egy új kapcsolatra Szüleim élnek, de nincsenek. Abszolút nem tartom velük a kapcsolatot több éve, elég csúnyán elbántak velem. Érzelmileg zsaroltak, anyagilag megloptak, és olyan életet élnek, amit nem bírtam (állandóan veszekednek, egymásnak esnek, törnek zúznak...) elköltöztem a nagyszülőkhöz. Velük a kapcsolatom teljesen kiegyensúlyozott, béke, nyugalom és egymás segítése, teljesen megértjük egymást. Viszont most a vírus miatt társaságba nem nagyon járok, és csak egyetlen egy barátom van, akivel néha találkozunk, a többiekkel nem nagyon, csak telefonon/interneten beszélünk. (Ugye nagyszülők miatt félek, nehogy odavigyem...)

Szóval itt vagyok 23 évesen, lassan 24 leszek. Anyagilag egész jól állok, viszont nincs semmi életcélom. Beadtam a jelentkezést egyetemre, valószínű fel is vesznek, pontjaim megvannak. De nem érzem magam boldognak. Olyan elveszett vagyok. Mihez kéne kezdeni, hogy kicsit másképp fogjam fel a dolgokat? Vagy hogy kiegyensúlyozottabb legyek? Utazni nem szeretek, olvasni szoktam, sportoktól irtózom (amúgy sportos alkat vagyok, a munka nem hagy elpunnyadni) hobbim is van, mégis elveszett vagyok. Néha csak lefekszem és alszok, olyankor legalább nem gondolkodom. De esténként mindig pörög az agyam, és alig tudok elaludni...