Hogy tudnám feldolgozni?

Hjajj ez hosszu lesz. Remelem segiteni fog valakinek. Ha csak 1 embernek is, mar megerte. De a mentalis betegsegekbol gyogyulast nem tudom kihagyni, szoval nem csak az elveszett evekrol lesz szo, mert osszefuggenek.

De 47 eves, ne idegesiiiits. Frocsogni? Az ilyeneknek mint te, akarmilyen valaszt vagy tanacsot adhat az ember, semmi nem fog segiteni. En is ilyen voltam! 47 evesen mar kiolvashattad volna az internetet, en is onnan gyogyitottam meg magam. Olyan dolgokkal, amikre regebben en is csak legyintettem es pont igy ugattam mint te. Pontosan igy fel voltam haborodva. Azota tudom, hogy mindenki csak sajat maga tud a sajat fejeben vilagossagot gyujtani. Te beszelsz itt arroganciarol? Olvasd mar el a te valaszaidat! Na mindegy. Probald meglatni a segito szandekot kerlek.

Elmondanam, hogy nekem is baromi nehez gyerekkorom volt, aztan kimaradt a bulizas meg ismerkedes, eppcsak annyi minimalis reszem volt a fiatalsagbol, hogy neha-neha feldereng 1-2 emlekkep, hogy pontosan tudom, mirol maradtam le. Mintha valami kajabol kaptam volna 1-2 morzsat es a sors azt mondta volna, hogy nesze, csak hogy tudd, na ilyen ize van, amibol te nem ehetsz.

Olyan súlyos betegsegeim voltak, hogy 10+ evig szinte agyhoz kotott voltam. Nekem is volt minden, sulyos es BENITO depresszio, pszichomotoros gatoltsaggal (fizikailag ugy belassultam, hogy semmire nem voltam kepes, mint egy 90 eves, de meg ok is eletkepesebbek) folyamatos szuicid hajlam, extrem szorongas, panikbetegseg, szocialis fobia, PTSD, mindenfele fobiak, aztan szepen jottek a szovodmenyek, kevert szemelyisegzavar tunetek, bipolaris, pszichozis, minden. Es persze megmagyarazhatatlannak tuno szervi betegsegek.

Nincs tarsam, mert erzelmileg tonkretettek. Csaladom sincs es nem is lesz soha. A karrierem…volt egy alom szakmam de onhibamon kivul vege lett es a szakma olyan, hogy teljesen indokolatlanul diszkriminaljak az embereket a kor miatt, eselytelen lett az egesz. Az volt az eletem, a mindenem es annak is annyi lett. Mire meggyogyultam, addigra mar reg tulkoros lettem. Eleg volt 1-2 rossz dontes, rengeteg rossz ember es szar korulmenyek. Elszarodott minden. Es? Akasszam fel magam? Hat nem fogom. Ha van egy erdei kunyhod, aminek van 5 szobaja es tuzveszben mar 4 szoba leegett, akkor hatradolsz, hogy mar ugyis mindegy, egjen le az otodik is, majd alszol a mezon es persze sírsz majd mindenkinek? Nyilvan nem. Ugyanigy ha csak 2 evem van hatra, azt is ki akarom hasznalni, nem erdekel hany eves vagyok mar. Egyebkent tenyleg szornyu oregedni, csunyulni, latni, ahogy a lehetosegek csokkennek, de lehet ezen keseregni egesz nap, vagy lehet azt mondani, hogy na alljon meg a menet, en akkoris boldog leszek es ebben senki sem allithat meg.

Oszinten sajnallak 47 eves es szeretnem, hogy kimassz ebbol. De erted meg, hogy senki nem tud tanacsot adni, mert pont azok a dolgok segitenek, amiket ahogy meghallasz, tepni kezded magad. Mert az elme a megszokottat szereti, akkor is ha szenvedes, az elme nem akar valtoztatast, ágálni fog minden ellen. Van olyan betegtarsam regrol akivel egyutt ugattunk hogy a sok gyoker mindig ilyenekkel jon, hogy “allj hozza pozitivan” stb, aztan mikor jol lettem, megkerdezte tolem, hogy hogyan? Hat mondom, nem merem elmondani, mert le fogsz orditani, de pontosan azokkal a dolgokkal, amiket mindenki mondott. De betegen, egy teljesen beszukult tudatallapotban nem tudtam en sem befogadni es felfogni, alkalmazni meg plane nem.

Dolgok amik nekem segitettek, bar utolso, mondom, ahogy teped magad, neked ugysem lesz jo semmi, barmit mondhatok. De azert hatha.

- Talaltam magamhoz teljesen hasonlo baratokat. A lenyeg h kozeli baratsagokat epits fel sorstarsakkal, de olyanokkal akikkel huzzatok egymast felfele, tehat nem “rinya-tarsak” kellenek, mert az nem segit. En 30-35 folott talaltam ilyeneket es elcsepelt de SOSEM KESO! Igy ahogy mondom, sosem keso! (Szinte hallom is a 47 eves hoborgeset, na mindegy) A barataim nelkul mar reges reg alulrol szagolnam az ibolyat! De ez is olyan elcsepelten hangzik, hogy baratok, pedig eletmentoek, ha a megfelelo szemelyek. En sosem gondoltam volna, hogy ennyire. A kulcs szo, hogy hasonlo problemakkal kuzdo emberek legyenek, akik megertenek, elfogadnak es szeretnek, akarmilyen defektes is vagy. Ne kelljen elottuk szineszkedned meg titkolozni.

- Talalj olyan realis celt, ami lazba hoz, felvillanyoz. En visszamentem a gyokereimhez hogy mikrol almodtam gyerekkent es fiatalon es felmertem h abbol mi valosithato még mindig meg. Olyan is sikerult, amire kb 0,1% eselyem volt ennyi idosen, nem tulzok! Neha meg most sem hiszem el, hogy ilyen oregen sikerult.

- Faraszto spiritualis resz jon. Ertsd meg, hogy a vonzas torvenye akkoris mukodik, ha nem hiszed el es ha baromsagnak tartod. Minden jot es minden szart te vonzasz be az elmeddel (Legkonnyebben megerteni a Titok cimu konyvbol lehet szerintem)

- A pszichiatereket el kell felejteni. Engem is 10+ evig mergeztek mindennel. Nem tudtok olyan bogyot mondani, amit ne szedettek volna velem, de minden csak meg rosszabb lett. Felrediagnosztizaltak mindennel, felrekezeltek de egyebkent alapbol a pszichiatria NEM TUD gyogyult betegeket felmutatni. Az antidepressansok es antipszichotikumok semmit nem ernek. Ha ugy tunik, hogy megis, az vagy placebo, vagy manias fazis mellekhatas. A nyugtatok meg altatok meg olyan fuggoseget okoztak, hogy alig birtam leszokni. Meghatvanyoztak a problemaimat a bumerang hatas miatt. Semmilyen gyogyszert nem javaslok szedni senkinek. Foleg benzokat (rivotril, xanax, frontin stb) ne szedjetek. Mondom ezt ugy, hogy en nem valami “jaaaaj depis vagyok” hisztis ember voltam, hanem pszichiatriakon, korhazakban kezelt sulyos eset.

- pszichoterapia - De ez jo terapeuta hianyaban helyettesitheto, ha konkretan kiolvasod az errol szolo konyveket, en ezt tettem. Mindent elolvastam, ami a kezembe kerult. Akkor jottem ra, hogy a pszichologusok se tudnak sokat, mert a konyvek miatt jobban kepben voltam, mint ok. Fontos: kognitiv torzitasok, sematerapia meg ilyenek.

- Megertettem, hogy szenvedni rengeteg energia. Annyi energia volt szenvedni, hogy az eletet is kiszivta belolem szo szerint. Maig sem ertem, hogyhogy nem nyilvanitottak halottnak es temettek el, mert egy komodban is tobb elet volt, mint bennem. Rajottem h annyi energiat ha atcsoportositok es atkalibralom a gondolkodasomat, abbol akar boldog is lehetek es igy is lett. Nem mondtam semmi ujat ezzel.

- FB-ot el kell felejteni. Ne csekkolgassuk, hogy masok elete jobb, masok hol tartanak, bezzeg en meg nem ott es bruhuhu. Ezzel se mondtam ujat.

- Ellestem boldog emberektol, hogy milyen gondolkodas es viselkedes mintaik vannak. Sajnos a boldog emberek tobbsege felszínes, valahogy a mely emberek nem olyan boldogok sosem, de itt ne akadjunk meg. Kozelrol meg kell oket figyelni, hogy mit csinalnak maskepp. Mert nyilvanvalo volt, hogy en valamit nagyon szarul csinaltam ugye.

- Kell hit. Higyj barmiben, Istenben, Buddhaban, vagy a plussmacidban hogy segit vagy abban hogy ennek a szeknek varazsereje van, tok mindegy miben, de ez csodakra kepes. (Nyilvan ezek csak eszkozok, valojaban sajat magadban hiszel ily modon) El KELL hinned, hogy a dolgok jol alakulhatnak es hogy neked is lehet boldog eleted, akkoris ha a nagy resze vagy egy resze mar elillant.

- Johann Hari: Elveszett kapcsolatok c. konyv

- Etrend. Na erre is legyintettem en is. Nem is merem tanacskent mondani senkinek, mert emlekszem, mikor nekem mondta valaki, en is azt gondoltam, hogy ne elmesz te az anyadba, majd biztos valami etrend barmin is valtoztat. Pedig valtoztat! Attol fuggoen kinek mi a baja, mas es mas kajakat el kell hagyni. Nekem el kellett hagyni a tejtermekeket, cukrot, lisztes dolgokat, sót, minden feldolgozott kajat. Neha csalok, par napja pl, aztan utana jott a letargia es a kilatastalansag erzes, mert mentalisan ilyet tudnak kivaltani. Gyulladasokat okoznak a szervezetben, stb, erdemes utana olvasni. Van aki nem magara a kajara erzekeny, hanem a benne levo tonnanyi hormonra meg adalekra meg minden szarra. Probaljatok a piacon venni, amit csak lehet. Ebben sem volt semmi uj.

- Orok igazsag, hogy a hulyeseg definicioja, amikor ujra meg ujra ugyanazokat a dolgokat csinalod, de megis mas eredmenyt varsz. Ez sem volt ujdonsag.

Egyebkent ahogy mondtam, az elme azt szereti, ami a megszokott. Akkoris ha szar. Akkoris ha szenvedes van. A szenvedeshez is kepesek vagyunk ragaszkodni. Amikor fokozatosan jol lettem, nagyon szokatlan es idegen erzes volt boldognak lenni.

A fiatalkori dolgok amik kimaradtak.

Ha ferfi vagy, akkor szerencses vagy, most is ki tudod magad gyurni es sok fiatal csajt erdekel idosebb pasi. Csak ne kihasznalasra legyszi. Nokent ez szarabb, de egyszeruen nem lehet mast tenni, mint kihozni a legjobbat a korhoz kepest. Ha gyulolod magad, akkor sem leszel mar 22 eves fiatal. Egy teljes gondolkozas atprogramozas kell. Vissza kell gondolni hogy annyi idosen meg mas kinjaik vannak az embereknek, jaaj nem jovok be neki stb stb. Ezzel a mostani mentalitassal 18 evesen se lennetek boldogok, higyjetek el. Akkor meg mittomen 35 evesek akarnatok lenni. A jo gondolkodassal viszont 70 evesen is boldogok lehettek. De erre mindenki maga tud raerezni, keptelenseg ehhez receptet adni. Adnek, ha tudnek, higyjetek el.

Csalad. En pl szemely szerint nem bandazok szulokkel meg csaladosokkal, hanem hozzam hasonlo egyedulallokkal.

Kerdezo, szerintem media hatas amugy ez nalad. A legtobb ember pont hogy azt mondja, hogy barcsak 25 evesen megallhatnanak es orokre annyi idosek maradhatnanak. Es te magad irod hogy a barataid elik a szep eletuket. Nezd meg ok mit csinalnak maskepp. Olyan ez mintha egy vonaton ulnel. Mesz mondjuk 80 km-t (ha mondjuk tegyuk fel 80 eves korodig elsz) es az elso 25 km-en nem nezted a tajat, nem bamultal ki az ablakon, mint masok. De van meg 55 km, viszont mivel az elso 25 km-t siratod, igy ahol epp most jar a vonat, itt sem nezed a tajat. Tehat ugyanazt a hibat koveted el, mint az elso 25 km-en. A vonat nem tud visszafordulni, te is tudod. Mindig csak azt a tajat elvezheted, ahol eppen elhalad a vonat. En felideztem hogy mik miatt nem tudtam elni az eletemet fiatalon es ha ujra kezdhetnem ugyanazzal a fejjel mint akkor, megint ugyanaz tortenne. Emiatt nem tudom mar okolni meg hulyezni magam. Igen, rosszul is dontottem meg a korulmenyek is szarok voltak, rengetegen artottak is nekem, hat en ennyit tudtam belole kihozni, nyilvan probaltam megtenni amit tudtam, hat ennyire futotta. Bennem is fel szoktak jonni a mai napig is, es befordulok. De mar hamar kimaszok ebbol es elem tovabb a mostani eletemet. Ne varjatok kesz receptet erre, mert sajnos tenyleg nincs. Ha lenne egy tuti recept, ingyen kozzetennem itt, barcsak lenne ilyen.

Csak egy kérdésem van: Miért nem tudtad elsőre ezt írni?

:D

Nem mintha nekem bármi újat mondtál volna, de a kérdezőnek talán. És ez a lényeg, ezért van ez az oldal, a kérdezőkért.

Egyébként neked segített volna, ha 10 vagy 20 évvel ezelőtt ilyen választ ír neked valaki, amit most te?

Szerintem nem, bár ki tudja.

A válasz hosszához képest kevés benne a konkrétum, mint mackósajtban a brummogás. :)

Még mindig nem látom, hogy konkrétan mit tettél, ami segített, azon kívül hogy jól felszívtad magad - mert az valóban segíthet átlendülni a holtponton. Pontosabban a harag - persze csak átmenetileg.

De a lényeg úgyis az, hogy kérdezőnek segített-e, amit írtál.

Én "Félig-meddig hasznos"-nak jelöltem.

Az általad csak 47-évesnek titulált válaszoló.

De ilyeneket én is tudok:

- Ma van a hátralévő életed első napja. Kezdj el élni!

- Ha citromot kapsz az élettől, csinálj belőle limonádét.

stb...

És a kérdezőről megállapítottad a pár sora alapján, hogy ez nála csak média-hatás. Wow!

Ezek olyan megnyilvánulások, amiktől már bűzlik az egész. (mert több is volt) Sajnálom, de ez van. Az alternatíva természetesen nem az, hogy "jó, akkor temesd el magad", de vannak sokan, akiktől úgyis hiába várna választ az ember. Csak akkor minek irkálnak?

Vannak sokan, akik kijönnek szörnyű helyzetekből, állapotokból, de nem tudnak semmi kézzelfogható, a gyakorlatban alkalmazható tanácsot adni.

Én nem véletlenül írtam a hipnoterapeutát.

Ami a Johann Hari - Elveszett kapcsolatok könyvet illeti: tavaly letöltöttem valahonnan, csak még nem kezdtem el, de most elolvasom.

Ez legalább konkrétum volt, még ha csak könyv is.

Persze én sem tudok kész receptet, de nem is tettem úgy, mintha tudnék.

(Ettől még lehet, hogy van, csak én nem ismerem.)

Hátha ír végre valaki más is...

"En 30-35 folott talaltam ilyeneket es elcsepelt de SOSEM KESO!"

Hol és hogyan? Mert ez így kevés. Hogyan kezdje el egy 25 éves például.

És még sok mondatodhoz írhatnék, de fárasztó és értelmetlen, hiszen látszik, hogy neked már megvan az, ami kellett. (Vagy nem.)

Talán csak nem tudod elmondani - ez érthető.

Nekem a Hawkins könyv többet segített, mint Eckhart Tolle könyvei. Csak túl sokat kellett szenvednem, amíg oda jutottam, hogy hasznát vegyem.

Olyan gyakorlati tanács segítene, ami segít elkerülni a fölösleges és szenvedésteli kitérőket. Nekem ez a felfogásom. Hogy nem csak a saját vagy mások kárán tanulhatunk.

Mert te is túl sokat szenvedtél. Ez átjön, csak a gyakorlati lépések hiányoznak. A legtöbb ilyen ember vadul terjeszti a nézeteit, ez taszító.

Megismétlem a leglényegesebb kérdést:

Neked segített volna, ha 10 vagy 20 évvel ezelőtt ilyen választ ír neked valaki, amit most te?

Es megint elszallt az egesz uzim 😂

Utolso. Mar a korodbol gondoltam hogy nem fog ez menni neked, mert ez olyan, mint az egzisztencia, aki egy bizonyos korig nem tudott osszerakni semmit, az nem megoldasokat keresett, hanem kifogasokat. (Ertsd: meg most is elkezdheted a megoldast keresni, tanulva 47 eved hibajabol, de jol elvagy te igy.) A gyogyulassal ugyanez. Leirtam, idot es energiat tettem bele, leirtam ujra mikor elszallt az egesz, te meg mit csinalsz? Engem kritizalsz, kielemzed meg felig hasznos ertekelest adsz 😃 Meg kozlod h taszito meg mittomen. Nezd, nem en vagyok szarul, hanem te. Nem en nem javulok 47 evesen sem, hanem te. Egyebkent elmondanam h a kozeledben sem vagyok korban, joval fiatalabb korosztaly vagyok es megis kigyogyitottam magam, te meg ennyi ido alatt sem. De biztos en vagyok a hulye es nem te 😄Vegigmentem az egeszen, full a fejedbe latok. Ha tetszik, ha nem. Olyan ez az egesz h elegedetlenkedsz, mint amikor Julcsa 150 kg-rol lefogy 60 kg-ra es a jonep megkerdezi, hogy uuuu es hooogyaaaan. Es erre Julcsa azt mondja h “Haaaaat ööö ize hogyismondjam… edzettem es dietaztam” 🤣🤣 Mikozben mindenki valami instant csoda modszert vart. De NINCS CSODA MODSZER! NINCS VARAZSLAT! Felkelsz, megemeled a valagad es edzesz meg egeszsegeseket eszel. Ennyi. A gyogyulassal ugyanez. A szenvedes azert van, mert valami elol bujkalsz, valamihez neked kell ez hogy legyen urugy, legyen kifogas, hogy miert nem haladsz ennyi idosen sem sehova. Nem akarsz meggyogyulni. Szenvedni szar, de ugyanakkor viszont rohadt kenyelmes. (Hiaba hoborogsz, ez igy van.)

Direkt nem irtam konkretumokat, mert felesleges. Hol talaljatok baratokat? Az internet koraban milyen kerdes ez? Mintha azt mondanam h almat kell enni es erre megkerdezned h hogyan? Hat…nyisd ki a szad es tegyel bele alma darabokat, csukd be es ragd meg. Evidens dolgokat hadd ne irjak le. De barmilyen kerdest megvalaszolnek barkinek, aki normalis, mert en is kerdesekkel bombaztam a gyk nepet mar kb 12 evvel ezelott is, kiirtam ezer kerdest es privatban is bombaztam mindenkit. Amugy innen is szereztem baratokat es aztan egyik hozta a masikat.

A kerdezorol nem allapitottam meg a media hatast, hogy csak az lenne, de egyertelmuen hozzajarul a media agymosas. Nekem is hozzatett boven.

Lenyeg h 47 evesen semmit sem tudsz, csak egy helyben toporogni, kritizalni, okoskodni, beszolni, hoborogni. En megfogadtam h ha valaha jol leszek, akkor segitek masoknak a gyakorin, mert azt az embertelen szenvedest senki sem erdemli, de pont ezert nem jovok mar fel evek ota es akit gyogyultat ismerek, o is pont ezert nem jar mar fel. Mert az ilyenek nem akarnak meggyogyulni mint te 47 eves. Akkor mi minek tegyunk energiat ebbe h barmit is leirjunk. Azert h ami nekunk sok ev munkaja, erolkodese, azt te leugasd csak azert mert te jol elvagy a langyos hugyban? Egeszsegedre.

A valasz a kerdesedre IGEN! Sokat segitett volna ha valaki leirja ezt nekem 10-15 eve, de utolag mar latom h en sem akartam elegge meggyogyulni, en is csak fikaztam az egeszseges embereket, mint ahogy te, nem fogtam fel, hogy basszus, ok vannak jol, en szarul es en titulalom baromsagnak amiket ok mondanak?? En vagyok gyogyult, te vagy szarul es te okoskodsz? Na neeee. Kb mintha hazat epitenel, de mindig osszeomlik es kritizalnad azt, akie egyben marad. Leveszem a kovetest a kerdesrol es innentol nem vagyok kivancsi erre a beszelgetesre. Szivjad valaki mas energiajat. Es kinlodj az idok vegezeteig, keresd a “kesz receptet”, ami nem letezik, soha nem is letezett, es soha nem is fog. Es nincs olyan tanacs sem ami segit elkerulni a szenvedest, kiteroket stb. Ez az egesz munka, meghozza rohadt sok. Amihez neked nincs kedved. Neked egy teljes ujratelepites kell az agyadban. Sok sikert.

Kedves kérdező és 3-as válaszoló, nem késő elkezdeni. Mit nem lehet csinálni 25/28 évesen, amit mondjuk tíz évvel korábban? Gyerekesnek tűnnél? Egyrészt nem, mert mégsem úgy viselkednél, mint tíz évvel korábbi magad. Másrészt meg keress hasonló korú és/vagy helyzetű embereket, azokkal jól kijössz majd.

Hogy ki mit gondol rólad? Ha nem ártasz nekik, miért érdekel?

Én 30 évesen állok az újrakezdés (vagy elkezdés?) előtt. Nem vesztettem hitemet. A kulcs még mindig a kezemben van.

"Direkt nem irtam konkretumokat, mert felesleges"

Ez valószínűleg így van. :) Milyen kényelmes.

"Kerdezo, szerintem media hatas amugy ez nalad."

Most is csak magyarázod a saját szavaidat, mert valójában ezt írtad le.

Ráadásul olyan dolgokat tulajdonítottál nekem már korábban is, amikre azért nem reagáltam, mert túl sok butaság és beleképzelés volt. És most már látszik, hogy felesleges lett volna.

Mindenesetre egy ilyen ember ömlengése is tanulságos lehet azoknak, akik erre tévednek. Ennek az egésznek már csak ennyi értelme van - ha egyáltalán.

Ha neked valóban segítettek volna az ilyen szavak, amiket itt írtál, akkor tudd, hogy te vagy az egyetlen - meg persze azok, akik egy vallásba vagy szektába menekültek. Engem is megkörnyékeztek ilyen típusú emberek, mert könnyű prédának láttak. Ez általános, no meg a vonzás törvénye miatt nyilván... :)

Mindenesetre túl sok mindent hittél és hiszel rólam - a nevemben beszéltél.

De erre is utaltam már korábban.

A "Sok sikert" sem hangzott őszintének, inkább arrogánsnak.

Tudod, amit tudsz, és nyilván ezután is osztani fogod az észt.

A "Szivjad valaki más energiajat" is sokat elárult rólad.

Mondanám, hogy nyugodj le, ne feszülj, de nyilván ez csak olaj lenne a tűzre, úgyhogy inkább nem mondom.

Ha azt hiszed, hogy te megtaláltad a megoldást, vagy legalábbis az ahhoz közelebb vezető dolgokat, valami nagyon nem stimmel veled.

Ennyi indulat és beszólás és ingerkedés még ezen az oldalon is viszonylag ritka.

Azért az utolsó mondatokat kiemelném, mert nagyon ütősek:

"Szivjad valaki mas energiajat. Es kinlodj az idok vegezeteig, keresd a “kesz receptet”, ami nem letezik, soha nem is letezett, es soha nem is fog. Es nincs olyan tanacs sem ami segit elkerulni a szenvedest, kiteroket stb. Ez az egesz munka, meghozza rohadt sok. Amihez neked nincs kedved. Neked egy teljes ujratelepites kell az agyadban. Sok sikert."

Melyik szektában vagy? :)

Ha ennyi keserűség, indulat, frusztráció és gyűlölet van benned még mindig, akkor miért adsz tanácsokat itt - vagy bárhol?!

Nem jut eszedbe, hogy ezzel ártasz másoknak? Nyilván nem, ezért szólok most. Csak hagyd abba és kövesd a saját tanácsaidat, ha már ennyire beváltak!

(Bár szerintem nem váltak be.)

Tényleg hihetetlen, hogy milyen gondolatokat és elképzeléseket tulajdonítottál nekem!

A kérdezőnek ez is lehet egy elrettentő példa. Én ezt egész életemben láttam és tapasztaltam. Nem voltak olyan sokan, de amikor segítséget kér az ember, akkor egy is sok belőlük. Pláne, ha elhiszi az ember - ahogy sok éven át én is tettem. De már régóta nem.

Egyik lehetőség a kérdezőnek: Tedd fel újra a kérdést itt és én ígérem, hogy nem írok hozzá semmit. Hátha lesz értelmes válasz, mert ez már halott.

(Bocs, ha hozzájárultam.)

Egy másik: Nézz szét a Reddit-en.

És persze sok más lehetőség is van.

Ugye ezt te írtad az első válaszodban, kedves (szerencsére ismeretlen) idegen:

"Senki nem oregedett ki semmibol 25 evesen de meg 35 evesen sem. Nyugi! Hol van az eloirva h kinek hany evesen mit kell csinalnia. Kerdezo kezdo el azt az eletet elni amire tenyleg vagysz!"

Ezek nagy igazságok, valóban. :)

És tényleg igazak, ha szó szerint vesszük. Csak éppen nem segítenek senkinek, de annak aki mondja, jó érzést okoz.

Akinek ennyiből nem sikerül megoldani a gondjait, az rohadjon meg - vagy ilyesmi. Gondolom, ez lenne a tanulság pont a legagresszívebb emberek szerint. És itt nem számít, hogy miken ment keresztül valaki.

De az ilyenek valamit iszonyatosan bizonyítani akarnak.

Még ha próbáltam időnként viccesen is fogalmazni, senki ne értse félre.

Persze egy ilyen oldal nem jó minden kérdésre, mert vannak olyanok is, hogy hány fokon készül a tökéletes lágytojás. És még arra is több válasz van.

Ez nem olyan kérdés volt, hanem sokkal összetettebb és egyénibb.

Mégis vannak megmondóemberek - és nem érdekel, ha ezt valaki ingerlésnek veszi, mert ennél sokkal komolyabb dologról van szó, mint hogy ez érdekeljen.

Miközben én magam is örültem volna egy-egy értelmesebb válasznak, ötletnek.

Nem, nem azért, mert frusztrált barom vagyok :) hanem mert minden új, értelmes gondolatot szívesen veszek.

Ez itt most nem jött össze.

Kedves Kérdező,

Most, hogy végre leszakadt innen ez az arrogáns ember, még írnék egy-két dolgot, ami eszembe jut - és ami nekem valóban, konkrétan használt. (Így még gondolkozni is nehéz volt.)

Persze ha az segített, amiket és ahogyan ő írt, akkor jó - gondolom.

Ennyiből is, meg egyébként is írhatnál visszajelzést, hogy találtál-e bármi hasznosat az összes eddigi hozzászólásból - elvégre ez a te kérdésed, itt te vagy a főszereplő. Persze nem kell, csak ha gondolod.

Mindenesetre szerintem volt haszna is annak, amiket a f*sztarisznyás írt.

(Tényleg nagyon mocskos a szája - és vajon miért. Időnként én is használok erős szavakat, mert van hogy kell, tehát nem illemtanról van szó, hanem a módjáról és helyéről.)

Szóval a nagyon ingerült személynek volt egy ilyen mondata, ami nagyon megmaradt:

"Amikor fokozatosan jol lettem, nagyon szokatlan es idegen erzes volt boldognak lenni."

Ilyet pont tavaly éltem át, amikor lett állásom. Nem emiatt, mert már korábban is volt sok éven át, de akkoriban frissen lettem leszázalékolva fogyatékosként az Asperger-szindróma miatt, ami a közhiedelemmel ellentétben nem azt jelenti, hogy enyhe autista, nekem is súlyosként van meghatározva, a fogyatékossági határozatomban meg "Önálló életvitelre nem képes" is szerepel. (Ezt is föl kellett dolgoznom)

Ezen kívül fél évvel az állás előtt lett meg az ADHD diagnózisom és arra már szedtem a Ritalint. Ez hatalmas segítség volt egyébként, eltűnt a bénultság érzése (Amire mindig azt mondta az apám, hogy csak lusta vagyok és kifogást keresek. De azért az akaraterőn kívül ott van agyműködés is. Nem az elméről beszélek, hanem az agyról, a megfelelő anyagok jelenlétéről az agyban.)

De persze ennyi évtized után már sok egyéb teher is volt. Már csecsemőkoromban is állandóan sírtam, amivel mindig cseszegetett az apám, hogy rossz kisbaba voltam. 37 éves koromban világosított fel egy pszichoterapeuta, hogy "Olyan nem létezik, hogy rossz kisbaba!" Ha egy baba folyton sír, akkor valami baja van. Ha tisztába van téve, nem szomjas és nem éhes, nincs fizikai sérülése, akkor sem rossz baba, hanem máshol van a baj. De hiába vittek akkoriban orvosokhoz, nem tudtak megállapítani semmit. Így maradt az, hogy rossz kisbaba voltam. Emiatt is állandóan bűntudatom volt, mert hiába nem gondolunk negatív dolgokra, ha már belénk ivódott.

Bocs, nem akartam ilyen bő lére ereszteni - vagyis remélem, hogy nem veszed annak.

Mondom a lényeget, ami arról a mondatról jutott most újra eszembe:

Szóval ott voltam egy vadonatúj élethelyzetben: végre megvannak a helyes diagnózisok, a gyógyszerek is (és valóban használnak) és végre elkezdhetek élni.

Nagyon furcsa, majdnem nyugtalanító érzés volt. "El sem hiszem, ez most tényleg megtörtént és történik?! Végre vége van, most már élhetek!?" Kicsit mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Annyi évtized keresés és vergődés után. Amikor hosszú hajóút és hánykolódás után az ember a szárazföldre lép és mintha még mindig imbolyogna. Asszem elég esetlenül fogalmaztam meg, de remélem, hogy azért érthető.

Ezt az egészet azért írtam le, mert itt jött a nagy baj!

Miközben heteken át tíz centivel a föld fölött jártam, ott motoszkáltak bennem a türelmetlenkedő gondolatok és érzések: "Most már kezdj el élni!" "De jaj, mennyi mindent kell bepótolni!" "Nincs elég idő!" "Már kiöregedtem mindenből". No meg a neheztelés a szüleim és a pszichiáterek iránt.

Közben Eckhart Tolle-t olvastam (többek között).

Meg egy nagyon-nagyon lényeges könyvet:

Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei

Ebben a könyvben tökéletesen ráismertem az apámra és az én esetemre.

Nagyon megrázó volt - erre nincs is elég erős szó, ami leírhatná, hogy mennyire. Felnyitotta a szemem. Hónapokig tartott, amíg megemésztettem a sokkot és a felkavarodott dolgokat.

Szóval, a nagy baj az volt, hogy kifelé hiába tudtam már lényegesen kevesebb stresszel és szorongással megnyilvánulni, a belső feszültség egyre nőtt.

Bár a normális emberekkel szelíd és kedves voltam, az okoskodókkal, akik arrogánsan osztják az észt az életről, már nagyon türelmetlenné és kritikussá váltam.

Idővel rájöttem, hogy valamit nagyon elszúrtam valahol. Talán a gyógyszer, vagy edzenem kéne - edzeni biztos, de valamiért nagy ellenállás volt bennem.

Most már tényleg a lényeg:

Hiába "emeled fel a valagad" és "veszel erőt magadon" - meg a többi okosság - ha a belső nyugtalanság és neheztelés és bűntudat és büszkeség még mindig ott van. Ahhoz, hogy önmagam iránt el tudjam engedni a berögzül nagyon negatív érzéseket és végtelen önkritikát, meg kellett bocsátanom mindenkinek az egész életemben. Erre korábban nem voltam hajlandó. Azt hiszem nem ítélkezhetünk mások felett, mert saját magunk felett is ítélkezünk. Ezért volt ilyen nehéz az elengedés. Mert annyian bántottak, sokszor súlyosan - még ha csak azért is, mert ők is sérültek és traumatizáltak (ahogy apám is szegény, nagyon jól ismerem a gyerekkorát, és jobban értem, mint ő maga, bár ő még mindig nem érti és sajnos már nem is fogja - ezt is el kellett engednem).

Ezért írtam még az első hozzászólásomban David R. Hawkins - Elengedés, az önátadás útja című könyvét.

Tulajdonképpen a belső önszidalmazás és súlyos önvád stb. elengedése okvetlenül szükséges. Többször belegondoltam, hogy ha "összejött volna az élet" vagyis lett volna szép nagy ház, család, karrier, stb, belül akkor is ilyen szerencsétlen lettem volna, ez tehát nem megoldás. Úgyis elszúrtam volna, ahogy sokan mások. A "midlife crisis" sem véletlenül olyan gyakori, (amikor a pasik megbolondulnak) pedig nem szükségszerű, csak ilyenkorra kibukik, hogy valamit eleve rosszul csináltak. Nem azért, mert "az élet kegyetlen", meg hasonlók.

A könyv nem a szokásos spirituális útmutató és nem is konkrét módszerekre kell gondolni (mint mondjuk az Agykontrollnál) hanem elég megérteni.

Nem a gondolataimat kellett "pozitív irányba" erőltetni, hanem az érzéseket feltárni, szembenézni velük és elfogadni. És így végül az elengedés már magától történik meg.

Még messze nem vagyok a végén, a könyvnek is még csak a felén vagyok túl, de nem kellenek hozzá évek, sőt hónapok sem - a sebessége már csak rajtam múlik.

A másik dolog, amit ezzel párhuzamosan csináltam: Nagyon intenzíven tanulmányoztam (sokadszorra) hogy milyen tápanyagokra van szüksége az agynak stressz, szorongás és depresszió esetén.

Korábban is próbálkoztam ilyenekkel, 20 évvel ezelőtt is (pl. gyógyszerek helyett is) de nem értettem hozzá eléggé, egyszerre mindig csak max 2-3-félét próbáltam ki. Ezzel nagy hibát követtem el korábban mindig. (Vagy az Omega 3-at próbáltam vagy a triptofánt vagy a GABA-t, stb.)

Most először mindent megvettem, ami kell vagy kellhet (ezt most felsorolni is sok lenne). Pl. L-Triptofán (a szerotoninhoz), L-Tirozin (a dopaminhoz) és ezek hasznosulásához B6 vitamin, B1, B12, C, D3 vitamin. L-Glutamin, Magnézium, cink, réz, kreatin (ez is hat az agyműködésre is, nem csak az izmokhoz jó) - de mind olyan dózisban, ahogy az kimondottan a szorongásos, stresszes agy működésének a helyreállításához szükséges.

Rengeteg pénzbe került, de az életem megér ennyit - így álltam hozzá.

Heteken át továbbra is szarul voltam, semmi energia, de annál nagyobb nyugtalanság, de aztán elkezdtem érezhetően jobban lenni.

És itt jön a nagy kérdés: Vajon melyik segített, az érzelmi munka, az elengedés, vagy a tápanyagok (és azok közül is melyek) - vagy mindkettő kellett, mert a biológiai test, a mentális test és az érzelemtest is kölcsönösen hatnak egymásra.

Lényeg a lényeg: Most már megint kezdek magamra találni, sőt ez már nem az, ahogy tavaly voltam, amikor csak hittem, hogy jól vagyok.

Az biztos, hogy az elengedés mindenképpen kellett, de mivel a test működése is megváltozik az érzelmek hatására, kellettek a tápanyagok is. Legalábbis nekem így logikus.

És fontos, hogy nem szabad hagyni magunkat, hogy agresszív emberek lenyomjanak, szapuljanak a "szedd már össze magad, mert elmegy melletted az életed" jellegű dumájukkal. Ez akkor is árt, ha az ember nem akar tudomást venni róla. Sok ilyen belső meggyőződést csak mostanában ismertem fel magamban, pedig azt hittem, hogy már rég megszabadultam tőlük.

Épp ellenkezőleg kell önmagunkhoz állni: sokkal békésebben és megértőbben, megengedőbben.

Nem az volt a lényeg, hogy leírjam az "élettörténetem" - sőt, most már ettől is szabadulok, elengedem.

A felszabadultság és belső nyugalom állapotába még csak bele-bele kóstolgatok, de egyre jobban megy.

Remélem, hogy találsz ebben hasznosítható dolgokat - de ha nem, akkor majd máshol, más módon igen.

Én is 25 éves vagyok, én is ezt gondoltam nagyjából (igaz én sportolok aktívan évek óda, de nagyja reszt egyedül).

De 3-4 éve jobban elkezdtem nézelődni az interneten, twitch, youtube, stb és azt látom hogy a 25-30 évesek kb úgy buliznak mint a 'fiatalabbak", sőt sokszor jobban eleresztik a gyeplőt, mert van pénz.

Az egyetlen dolog ami ilyen korban korlátozhat az a munka.

De fiatalabb korban (18 körül) pedig nincs pénze az embereknek (persze kivétel a gazdag szülők) de ez az átlag.