Miért vonják kétségbe sokan bizonyos mentális betegségek, fejlődési zavarok létezését?

Szerintem azért mert manapság könnyebb ráfogni mindenre hogy mentális betegség.Azonnal rámondják egy problémásnak tűnő emberre.Amivel lehet csak ártanak neki,és a tudat hátráltatja.

Régen is biztosan sok mentális problémával küzdő élt.De messze nem volt ez annyira felkapott dolog,mint manapság.Persze biztosan közrejátszik a világ rossz irányba történő változása,a rohanó,stresszes világ megbetegíti az emberek lelkét.De lehet hogy túl van lihegve sok esetben.Persze vannak kivételek,akiknél komoly dologról van szó.

De pl. én nagyon sokáig úgy éltem hogy tudtam hogy nem vagyok olyan,mint más,nehezebben mennek egyes dolgok,de sose tudtam nevén nevezni a problémámat.Mégis éltem,boldogultam ahogy tudtam alkalmazkodva a nehézségekhez.Aztán egyszer csak teljesen véletlenül derült ki számomra hogy szociális szorongásom van,ami egy betegség,és azóta nehezebbnek érzem az életem.A tudat sok mindenben hátráltat.

Mert az embert frusztrálja (és a primitívebb embert különösen megőrjíti), ha olyan dolgokkal szembesül a mindennapokban, amiket egyáltalán nem ért. A számára is lényeges dolgokat mindenki úgy szereti magyarázni, ahogyan ő is érti. Aki nagyon hülye a témához (és különösen ha nincs benne tisztelet mások tudása iránt), az pedig nyilván csak úgy képes értelmezni a mentális zavarokat, hogy azok nem is léteznek. Probléma megoldva, újra okosnak érezheti magát.

Emellett itt van még a magyar kultúrában a kommunista ideológia hatása is, aminek "világnézetileg" nem felelt meg mindaz, amit a tudomány az emberi pszichéről az elmúlt 100 évben felfedezett, úgyhogy a szocializmusban a magyar e téren is tagadásban élt. Olyannyira csak a testi betegségek voltak "vállalhatók", hogy minden pszichés tünetet izomból magukba fojtottak az emberek (mert ha nem sikerült, akkor ugye "elmeroggyant" vagy), és így a mentális problémák közül is a konverziós zavar lett a leggyakoribb. (Kisebb-nagyobb súlyosságú testi tünetek pszichés okokból, diagnosztizálható testi betegség nélkül.)

Lehet, hogy nem kéne minden mentális (illetve személyiségfejlődési) problémában olyan betegségeket látni, mint diszlexia meg ADHD, de a "lusta", "buta", "hisztis" semmivel nem jobb skatulyák. Ugyanúgy elhitetik a gyerekkel, hogy ő szar, aztán vergődhet egyedül évtizedekig, hogy "összeszedje magát", és a mások által kitalált hibáit javítgassa a valódiak helyett.