Borderline-ok! Hogyan lépjek túl rajta?
Ma szakítottam a szeretőmmel, de úgy érzem belebolondulok, annyira hiányzik.
Férjnél vagyok, de az utóbbi 2 évben annyira nem foglalkozott velem a házfelújítás miatt, hogy tavaly felvettem a kapcsolatot egy régi ismerősömmel, akibe már fiatal koromban egyszer szerelmes voltam. Akkor nem volt köztünk semmi, ő már akkor nős volt. Kb. 15 évig kisebb-nagyobb megszakításokkal tartottuk a kapcsolatot baráti szinten. Amikor férjhez mentem, én kértem meg őt (nem a férjem), hogy többet inkább ne beszéljünk. Ez volt 3 éve. Aztán tavaly megkerestem, mert eszeveszetten vágytam a figyelemre és a szeretetre. Sikerült is belezúgnom, de annyira, amennyire valakibe csak lehet. 1 évig tartott egy nagyon erős érzelmi viszony köztünk, minden nap beszéltünk, flörtöltünk, rendszeresen beszéltünk róla, hogy mi lenne, ha nem lennénk házasok, meg mi lett volna, ha régen ő másképp dönt, és otthagyja az akkor hűtlen feleségét. 1 hónapja csókolóztunk először, aztán 2 hete lefeküdtünk majd tegnap ismét. De ma reggel "szakítottam" vele, bevallottam neki, hogy szerelmes vagyok belé, és ez nekem borzalmas így, hogy tudom, hogy nem kölcsönös, és soha nem is lesz az. Meg ez a megcsalósdi sem az én műfajom, én még sosem csináltam ezelőtt ilyet. Tudom, hogy nem folytathatom tovább, de a szívem most mindjárt kettéhasad. Megőrülök, annyira hiányzik, ötletem nincs, hogy mivel pótolhatnám ki azt az űrt, amit bennem hagyott. A férjemnek el akarom mondani az egészet, de majd akkor, ha túl leszek valamennyire rajta, mégsem várhatom el, hogy ő vígasztaljon... Van egy másfél éves kislányunk is. Semmi nem motivál, csak bolyongok és nézek ki a fejemből és erőszakolom meg magam egész nap folyamatosany hogy nehogy elsírjam magam előttük. Mit csináljak, hogyan engedjem el azt az embert, aki tulajdonképpen életem szerelme, 15 év alatt nem tudtam elengedni igazán. Azt hittem azért, mert plátói volt, azt hittem csak azért ragaszkodom hozzá annyira, mert mindig ott volt bennem a "mi lett volna, ha", de most hogy megtörtént, és szeretkeztünk is, még jobban vágyom utána, komolyan úgy érzem, hogy most itt szétszakadok. A legcsodálatosabb ember, akit ismerek, soha nem bántott, mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel bánt velem, egyszerűen nem hiszem el, hogy nem lehet az enyém, és ennek vége. De nem mehet tovább. Hogy lehet ezt feldolgozni? Valaki segítsen, könyörgöm!
válasza:Az idő majd segít feldolgozni. Előbb utóbb elfelejted, ha tényleg megszakítasz minden kapcsolatot.
Egyébként nem az a nagy baj, hogy ő nem lett a tiéd.. az a nagy baj, hogy gyereket szültél egy olyan embernek, akit nem is szeretsz igazán. Az én szüleim elváltak.. ezért sajnálom az ilyen sorsú gyerekeket.
válasza:" A legcsodálatosabb ember, akit ismerek, soha nem bántott, mindig a legnagyobb tisztelettel és szeretettel bánt velem"
Persze, úgy könnyű, ha nem vele élsz egész nap. Gondolj arra, hogy ha vele éltél volna ugyanezek a problémák jöhettek volna, mint amivel most nézel szembe.
válasza:Nem tudom. Nagyon fájdalmas elveszíteni egy olyan embert, akit egy az egyben el tudsz fogadni és viszont, de a kapcsolat elviselhetetlen, annak méltatlansága miatt. Felér egy halállal. De szükséges lépés volt, figyelmeztettek az érzéseid is, hogy téged ez inkább már leépít, azt a csepp boldogságot is, amit adott, megmérgezte a csalódottság, reménytelenség és az ebből fakadó düh az ő irányába, amit esetleg jogtalannak is érzel, mert ő nyílt lapokkal játszott, nem ámítgatott.
Remélem, a búcsú azért szépre sikerült, és jó érzéssel tudsz majd visszatekinteni arra a kevés együtt töltött időre, anélkül, hogy hibáztatnád őt, vagy akár saját magad.
Sajnos nagyon átérzem. Amikor kiírtad a kérdést, én is ezt a döntést fontolgattam, még a körülményeink is nagyon hasonlóak. Aztán megléptem. Egy 3 éves viszonyt (csúnya szó, egyáltalán nem így jellemezném, de így egyértelmű) hagytam hátra.
Most már nem fogok éjszaka telefonpittyegésre ébredni, amikor kimegy pisilni, és ír nekem. Nem fogom többé hallani azt a kacér hangját, éneklését a telefonban, amikor épp megpróbál felvidítani. Semmim nincs, ami belőle maradt volna, csak egy darab könnyáztatta papírzsepi, amit tőle kaptam, amikor elmondtam neki, hogy nem találkozunk többé.
Frusztrál, hogy szerettem volna jobban megismerni, de nem sikerült. Vágytam arra, hogy amikor eszembe jut valami érdekesség, szólhassak hozzá, legyen ott mellettem mindig. Hogy legyenek más közös élményeink is, de az idő kevés volt akkor is, ha ő egyre többet csípett le nekem.
Minden bátorságomat összeszedve álltam elő a helyzettel, bár tudtam, hogy nincs igazán mitől tartanom, még ha a beteg elmém gyakran meg is próbált meggyőzni az ellenkezőjéről. Kíméletlenül ítélkezve felette, hogy ne kelljen átéreznem ezt a veszteséget. Azt gondoltam, majd büszke leszek magamra, hogy végre normális mederbe terelem az életem, hogy milyen klassz, hogy kifejlődött bennem valamennyi önbecsülés, de ha együtt lehetnénk, még mindig mindent feladnék érte.
válasza:hasonló helyzetben vagyok: elengedési problémák. nekem az segített, hogy tudatosítottam magamban, hogy ez a férfi önző és nem engem akar, hisz ha engem akart volna, akkor nem várt volna x évet. először be kell vallanod magadnak az igazat, hogy miért így alakult az életetek, tudatosítanod kell a nyers tényeket, azokat is amik miatt esetleg rosszul éreznéd magad. amíg ezt nem teszed meg, csak táplálni fogod a reménytelen szerelmet.
pl. ha úgy érzed, hibáztál, elfogadni, hogy hibáztál, ha ő hibázott elfogadni, hogy hibás, hogy nem tudta működtetni ezt a kapcsolatot. elfogadni, hogy ebből ennyi lehetett. elfogadni, hogy többet vártál az egésztől és most csalódtál
válasza:és engedd meg magadnak hogy fájjon ahányszor fájni akar. engedd meg a dühöt és azt, hogy emberként is lásd, ne csak idealizálva.
ami nekem a legtöbbet segített elengedni, kiábrándulni belőle, hogy rájöttem, egy apa és testvérkép volt egyben. nem viccelek, keresd meg benne a szüleiddel és ha van; a testvéreiddel közös vonásokat, mert ezek alapján választunk párt tudat alatt.
(évekig szinte minden nap eszembe jutott, gondolatban több órás "beszélgetéseim" voltak vele)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!