Süssek palacsintát?

Nagyon stresszes itthon a légkör állandóan és nem tudok hova menekülni. Szeptembertől egyetemre fogok menni egy olyan szakra, ami nem érdekel. Nem vettek fel máshova, ez van. Egyébként sem hiszem, hogy nekem egyetemre kellene járnom, itthon a tárgyfelvételt sem tudom megcsinálni, mert buta vagyok ahhoz is. Arra gondoltam, hogy úgy veszem fel az órákat, hogy későn érjek haza mindennap, hogy ne kelljen a családdal találkoznom. Viszont akkor nem tudnék rendesen aludni és tanulni, nem? Egy ideig szerettem volna beszélgetni a családommal, de sosem figyeltek rám. Apa elküldött, hogy nem kíváncsi rám zavarom, anya meg olyan amilyen, de már nem zavar és nem kívánok velük egy percet sem foglalkozni. Mások sem figyelnek rám, inkább kerülnek, mert fura vagyok, gyerekes és buta. Ők táncolni szeretnének menni, én pedig otthon Legozni vagy olvasgatni valamiről. Nem voltam mindig ilyen, pár éve kezdtem lerobbanni. Akkor okosabb is voltam, most meg nagyon nehezen megy a gondolkodás és a tanulás. Ha felidegesítenek vagy sok stressz ér, akkor a viszonylag normálisból élőhalottá válok szinte. Most is úgy érzem magamat. Írni, fogalmazni sem tudok rendesen. Annyira felidegesítettek pár órával ezelőtt, hogy megint az öngyilkosság járt a fejemben. Akkor pihenhetnék és nem kellene dolgokkal bajlódjak, de valahol mégis szeretek ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Nem tudom hogy jöjjek vissza. Lassan kezdődik az iskola, muszáj összekapnom magamat. Ha rendesen tanulnék, akkor jó munkahelyem is lehetne és gond nélkül gyűjthetnék dolgokra, amik érdekelnek. Mostanában nem fésülködök, fürdök rendesen, őszintén nem is tudom mióta van rajtam ugyanaz a póló, nem emlékszem, hirtelen azt sem tudom milyen nap van. Arra gondoltam, hogy sütök reggel magamnak palacsintát. Azt szeretem. Bár az utóbbi időben sokat híztam, nem tudom, hogy szabad-e.