Tömegközlekedési félelemmel mit csináljak?

Egy ideje már szorongok, el is kezdtem pszichológushoz járni. Volt, hogy az is szorongást váltott ki belőlem, ha egyedül kellett mennem az utcára vagy akárhova, de már ez egészen alakul, legalábbi az elmúlt 1-2 hétben elvoltam egyedül, több helyre is mentem különösebb probléma nélkül.

Viszont a tömegközlekedési szorongás még mindig fent áll. Korábban amúgy soha ilyen problémám nem volt. Heti 2-3 alkalommal el kell jutnom valahova villamossal és nem is maga a villamosozás zavar, hanem az a rengeteg ember! 4-6-os. Nincs pánikrohamom, semmi durva, egyszerűen csak nyugtalan és feszült vagyok, esetleg picit gyorsabban ver a szívem, számolgatom vissza a megállókat és olyanokat mantrázok magamban, hogy "már csak X megálló", "kibírod, a múltkor is kibírtad", "10 perc az egész". Csakis ajtó mellett állok közvetlen. Amikor leszállok, az megkönnyebbülés. Vagyis még nem teljesen, mert gyűlölöm a körutat, hangos, zajos, zsúfolt, amikor lekanyarodok róla, onnantól kezdve jobb. Nincs más útvonal, gyalog nagyon hosszú lenne, metróval lehetne még menni, de az M3 pont azon szakaszát újítják, a pótlóbuszt meg inkább kihagyom. Amúgy jelenleg a metrótól talán még jobban félnék, talán azért, mert az föld alatt van, a villamoson legalább kinézegetek az ablakon és azzal lefoglalom magam, nem azt nézem, hogy hányan állnak körülöttem.

Nem is tudom, talán a covid szüleménye, hogy jobban irritál a sok ember és a tömeg.

Szóval megcsinálom, elvagyok, de mindig, amikor mennem kell, ezen idegeskedek, hogy már megint azzal a sz.r villamossal kell mennem, biztos megint tömve lesz (még akkor is tele van, amikor nem számítanék rá, mert nincs csúcsidő), mennyire nem akarom, mennyire utálom.