Mi lehet a megoldás??
Szia! Te,aki ezt olvasod, kérlek nagyon szépen,hogyha tudsz segíts nekem! Lehet, hogy Te leszel az,aki megment!
Én egy 18 éves fiú vagyok.
Egyre többször érzem azt, hogy az életem semmit sem ér,valamint az eddigi életemben nem tudtam felmutatni semmit sem..
Az is bánt,hogy nincs barátnőm,de az én korosztályom egyszerűen nem ért engem... Az idősebbeknek meg nem kellek..
Én mindigis mióta az eszem tudom arra törekedtem,azon vagyok, gondolkodom, hogy ha nekem lesz 1 gyerekem valamikor hogyan adjak meg neki mindent (itt elkezdtem most sírni,igen..😭) amit én nem kaptam meg. És nem az anyagiakra gondoltam.. De ha itt tartunk.. A házunk elég gyatra, gyerek szobám sosem volt és mondjuk ez kifejezetten fáj is de Mind1.
Anyukám eléggé agresszív típusú ember,ha lehet így fogalmazni és,ha neki valami nem teszik bevágja a haragot és onnantól gyonorgörcsöm van; szúr a szívem.
Mindig próbáltam neki megfelelni,egyre jobban de azt veszem észre magamon minéljobban figyelek,hogy mit válaszolok;mondok neki annál jobban nem sikerül és megint ideges lesz.. Mondjuk szerintem ez már régen rossz,ha egy gyermeknek figyelni kell arra, hogy mit mondjon az anyjának,de kövezzetek meg!!
Ahhhj,annyi minden fáj,nem tudom leírni,ne haragudj! Ha te is voltál már ilyen mély ponton, talán meg tudsz engem érteni.
Nem merek egyszerűen segítséget kérni senkitől sem
1 gond van csak: Egyre többször jut eszembe, hogy mi lenne,ha elbúcsúznèk mindenkitől,akit szeretek és feladnám.. Azt érzem nem bírom!😭😭
válasza:Pszichológus?
Anyukádnak nem kell tudnia róla, elég idős vagy.
válasza:Figyelj csak... Én ugyanúgy voltam mint te, 18 évesen. Érettségi után rögtön elkoltoztem otthonrol, és minden jóra fordult. Lett munkám, lakásom, családom. Pontosan ellenkező módon nevelem az egy szem gyermekemet, mint ahogy engem neveltek...
Az lebegjen a szemed előtt, hogy minden, de minden állapot a világon átmeneti. Tehát nem állandó és nem örök.
Te egy olyan életet fogsz magadnak teremteni, ami neked megfelelő! Távol a szüleidtol. Új emberek fognak neked erőt adni ehhez. Szóval fel ne add!! A napos oldal most következik meg csak.
válasza:Igen, volt már ilyen mélypontom, de nem adtam fel. És te se tedd azt. Mérgező családi környezetben nőttél fel, ez sajnos tény, de változtatni nem tudsz rajta. Viszont hogy mit kezdesz ezzel, az már a te felelősséged.
Vannak céljaid? Ha nem, akkor itt az ideje kitűzni őket. Mi érdekel? Egyetemi esetleg valamilyen OKJ-s képzés? Érettségi után ott van opciónak a kollégium, a különböző tanulmányi és szociális ösztöndíjak, illetve a diákmunka. Kiszakadsz otthonról és egy teljesen új környezetbe kerülsz, aminek már önmagában sok pozitív hatása lehet.
E mellett én mindenképp ajánlom egy pszichológus felkeresését. Én is azt tettem. Sajnos a mérgező családi környezetből kifolyólag vannak olyan dolgok, amik túl mélyen beléd ivódtak és szakember segítsége kellene ahhoz, hogy átírd őket.
Hiába írom most neked, hogy ne próbálj megfelelni anyukádnak, mert felesleges. Te ezt agyban fel is fogod, de az érzelmeknek jóval több idő kell, hogy lekövessék a logikát. Ebben nálad sajnos semmi meglepő nincsen, hiszen gyerekkorod óta túlzott hangsúlyt fektettél arra, hogy elnyerjed anyukád jóváhagyását/elismerését/figyelmét, ami a biztonságos és igazi éntudat kialakulásának a rovására ment. Lefogadom, hogy emiatt jelenleg az önbecsülésed elsősorban mások reakcióitól függ.
A mérgező családi környezet következményeinek kezeléséhez lenne szükséged pszichológusra. Addig is az isolapszichológuson kívül, ajánlom a kétvonalat ( [link] akiket telefonon, emailben és chaten is elérsz. Kedves és hozzáértő szakemberek vannak a vonal/a gép végén, ezért bátran keresheted őket!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!