Mennyire normális félni a pszichoterápia elején a terápiától?

Normális, bár én ahogy haladok előre, félek tőle egyre jobban

Teljesen normális. Nagyon kevés kivételtől eltekintve ez mindenkire (köztük rám is) igaz. Egy számodra teljesen ismeretlen dologba vágsz bele. Először is be kellett látnod, hogy valami nincs rendben vagy csak valamin változtatni szeretnél, amihez szakember segítségére van szükséged. Félsz attól, hogy egy kvázi idegen embernek kell beszélned olyan dolgokról, amiket eddig másokkal nem igazán osztottál meg. Esetleg tartasz is attól, hogy milyen véleménnyel lesz rólad. Talán az is kérdéses, hogy vajon mik jönnek fel a terápia alatt és hogyan tudod ezeket kezelni. Stb... Ehhez rengeteg félelem kapcsolódhat. A terapeuta dolga pedig az, hogy ezeket a félelemeket szépen lassan eloszlassa.

Aki nem akar szembenézni önmagával, az fél.

Melyiken? Amit a 3#-as ír? Ha valaki nem akar szembenézni önmagával, azon nem tud segíteni. Akkor az illető feleslegesen ment szakemberhez, mert nem működik együtt. Ellenben, ha valaki fél szembenézni önmagával, akkor azon már tud segíteni a terapeuta. Ilyenkor a fokozatosság a lényeg. Ehhez a lehető legjobban meg kell ismernie és értenie a kliens személyiségét, hogy képes legyen megállapítani, hogy mi az, amivel az adott pillanatban meg tud birkózni a kliens, és mi az amihez még idő kell.

Azon tud segíteni. Én is félek ettől, de szerencsére lépésenként haladunk és a pszichológusom pontosan tudja, hogy mi az amit még elbírok, és mi az amit már nem.